április 12. péntek
Magyar Zene Háza, Budapest 19.30

SamVaad – India éneklő lantja

A SamVaad Abhisek Lahiri sarod játékos projektje, amelyben három különböző irányultságú zenész – rajta kívül még Somdatta Chatterjee énekes és Ishaan Ghosh tablás-szitáros – közelít egymáshoz, hogy a tradicionális indiai hangszeres és vokális zene egységes koncepcióját mutassák be. A SamVaad élő koncertjén szóló-, duó- és triófellépések is lesznek.

Abhisek Lahiri – Sarod
Somdatta Chaterjee Ének
Ishaan Ghosh – Tabla

A koncert előtt, 19:00-től a Baba Allauddin Khanról, a Maihar Gharana zenei iskola alapítója című dokumentumfilmet vetítjük magyar felirattal.


A zene a béke eszköze
interjú Shivkumar Sharmával

„Elragadó a magyarok zeneszeretete és az a tisztelet, ahogy az indiai klasszikus zene felé fordulnak.” – mondta Shiv Kumar Sharma.

fotó: © Zafir Dániel


Az indiai zene útja Európába és Magyarországra

De mielőtt ide eljutunk, megismerjük az indiai klasszikus zene írott és rögzített történetének legfontosabb mérföldköveit és meghallgatjuk a világ legrövidebb rágáját is.
>> tovább a cikkre
natyashastra


Az indiai klasszikus zene az általunk ismert legrégebbi töretlen zenei tradíció. Első fennmaradt leírása Bharata: Natyashastra című műve, mely a legóvatosabb becslés szerint is az időszámításunk utáni második században született. Ebben külön fejezet foglalkozik a hangszerekkel, a tála rendszerével, sőt a rasák és bhavák, vagyis az dallamok és hangsorok által keltett érzésekkel és érzelmekkel is.

Már az ókori görögök felismerték a hangsorok érzelmi hatását. Spártában a fiúknak csak a férfias és méltóságteljes ion, vagy dúr (bilawal) hangnemet tanították, ellenben úgy tartották, hogy a líd (kalyan) hangsor túl szabados, amelytől óvni kell a férfiúi lelket. Indiában apránként finomították ki az érzelmek zenei megjelenítését. Évezredek alatt, minden generáció kiemelkedő zenészei törekedtek az addigi eredmények megtartására és a legnagyobbaknak megadatott, hogy egy cseppnyit maguk is hozzátegyenek a tradíció tengeréhez.

Az indiai klasszikus zene zenei nyelv. Vannak hangzói, szavai, mondatai, vannak költeményei és ami a legfontosabb, van nyelvtana. A színpadon nem improvizáció történik, hanem élő zenei kommunikáció. Nyugaton ilyen közös zenei nyelv volt a barokk idején és ilyen zenei nyelv a dzsessz is. A dzsessz közel száz éves és már mennyi változáson esett át. Ugyanez igaz az indiai klasszikus zenére is, bár alapjai, például a tiszta érzelmek megjelenítését szolgáló hang- és játékrendszer, legalábbis Bharata műve óta állandó.

Indiában egyszerre két, egymástól független, ugyanakkor egymással kompatibilis zenei rendszert hoztak létre. Az egyik a rága – a dallam rendszere, a másik a tála – a ritmus rendszere. Két olyan komplex zenei rendszerről van szó, amely gyakorlatilag teljes szabadságot biztosít az előadónak, hogy egyéniségét, saját világát megjeleníthesse a zenében anélkül, hogy a zenei rendszer sérülne. Mindkét rendszer annyira sajátos, hogyha a földkerekség minden lakója – teszem azt – tablán szeretne játszani, akkor sem kéne senkinek a másik stílusát utánoznia.

Tóth Szabolcs


tartalomjegyzék:

Az Alap kapcsolódó anyagai a műsor adásnapló-oldalán találhatók:

  • tracklista a rágák, előadók, hangszerek, lemezek, kiadók nevével
  • művészportrék képben és szóban
  • interjúk