Dr. Kamala Shankar

Hogy lett profi zenésszé?

14 éves koromban kezdtem koncertezni egy hathúros gitárral, amit tabla és tanpura kísért. Akkoriban még nem rágát, hanem főleg népi dallamokat és más könnyed dalocskát játszottam az erősítőre kötött gitárral.

Egy-két évre rá azonban már elkezdtem rágákat, leginkább a Bageshri, Yaman és Todi rágákat játszani a színpadon.

Tényleg, mik a kedvenc rágái?

Az egyik örök kedvencem a Yaman, aztán a Bageshri és a Jhinjhoti.

Száz meg száz rága közül miért pont ezeket szereti?

A Rága Yaman nagyon kellemes a szívnek és a fülnek egyaránt. Akármikor játszom Yamant, mindig az Isten közelében érzem magam, mert ez egy nagyon spirituális rága. A Bageshri egyik fő hangja a kis terc és minden rága, ami valamelyik terc hangon alapszik, nagyon szelíd és nyugalmas. Vagyis amikor terc alapú rágát játszom, akkor a dhyanába, egy meditatív állapotba kerülök, és azt az érzést nagyon szeretem.

És a Jhinjhoti?

A Jhinjhoti sok érzelem keveréke. Néha kifejezetten huncut, néha meditatív és néha egészen agresszív is tud lenni. Emiatt a sokarcúsága miatt szeretjük játszani, ha duóban, vagy trióban zenélünk. Persze soha nincs előre eldöntve, hogy a színpadon mit fogunk játszani. Mindig idomulunk a hely hangulatához, az emberek pillanatnyi érzéséhez.

Számos jugalbandi (egy különleges duó formája a hindusztáni zenének, amelyben két szólista egyszerre játssza ugyanazt a rágát) koncertet adott már Pandit Rajeev Janardannal, aki az ön férje. Mitől tud az önök duója egyszerre erőteljes lenni és érzékenynek maradni?

Mert, Isten kegyelméből, a férjem, Pandit Rajeev Janardan és én egyformán gondolkozunk. Vagyis bármit gondolunk, bármit teszünk és az, ahogyan az életet éljük, az nagyon hasonló. Eleinte fura is volt, hogy mennyi mindenről gondolkozunk egyformán. Amikor zenélünk, akkor a zene a gondolatainkon és a szívünkön árad keresztül és ezért egy koncerten nagyon kiütközik a hasonlóságunk. Soha nem akartunk felülkerekedni a másikon és ezért soha nem volt, hogy az egyikünk erőteljesebben lett volna jelen a másiknál a színpadon. Ez egyfajta adottság, amit Istennek köszönhetünk és amivel szolgálni tudjuk a zenét.

jugalbandi: Pundlik Bhagwat, Rajeev Janardan és Dr. Kamala Shankar

Ön lett az Imdad Khani Gharana első gitárművésze. Ez azt is jelenti, hogy lett egy új mestere.

Benáreszben csupa énekestől tanultam a zenét, vagyis nagyon erős vokális hátterem volt, amivel képes voltam az emberi hang sajátosságait megjeleníteni a gitáron. Az Imdad Khani Gharana, amihez Rajeev Janardan is tartozik, szintén az énektechnikán alapszik. Ezért is hívják úgy ezt a stílust, hogy gayaki ang, vagyis “éneklés-szerű”. A házasságom után lehetőségem volt találkozni Guru Bimalendu Mukherjee-vel, aki Rajeevot tanítja a hagyományos guru-shishya-parampara rendszerben. Miután meghallgatta a gitárjátékomat megkérdeztem, hogy elfogadna-e tanítványának. ő pedig igent mondott és azóta is tanulok tőle, ami elég könnyen megy, hisz az alapelv, vagyis az emberi énekhang technikájának hangszeren való megszólaltatása, ugyanaz, mint amit korábban gyakoroltam.

Azt mondta, hogy nagyon szereti a népzenét. Megpróbálná elmagyarázni, hogy a különböző hindusztáni régióknak mitől olyan különböző a zenéje?

Természetesen más a zenéje a sivatagos Rádzsaszthánnak, vagy a hegyekben lévő Kashmirnak. De az ugyancsak hegyek között lévő Nainitalnak szintén más a muzsikája. Ez utóbbit például pahadinak hívják, amiben a pahad azt jelenti, hogy hegy. Vagyis a Rága Pahadi innen kapta a nevét. A Rága Mand a Rádzsasztháni népzenéből került át a klasszikus darabok közé. A Bhatiyali pedig Bengálból származik.

Mindegyik régiónak megvan a sajátossága. Amikor ezek a rágák szólalnak meg a közönség érezheti a rága otthonának hangulatát. Mikor a Rága Mand szól, megjelennek előttünk a rádzsasztháni férfiak turbánnal a fejükön és a rádzsasztháni asszonyok, akiknek a karja a csuklótól könyékig karkötőkkel teli, ahogy mindnyájan körülállják a chulát, ami egy egész falut kiszolgáló hatalmas tűzhely. Miközben száz meg száz lepényt sütnek rajta, a tűzhely körött énekelve, táncolva tisztelegnek az istenek előtt.

Mikor a Bhatiyali dhun szól, akkor megjelennek a dhotis (bengál nadrágszerűség) férfiak, amint ektárával (egyhúros hangszer) a kezükben énekelve imádkoznak. Nagyon sok olyan zenénk is van, ami nem helyhez, hanem időszakhoz köthető. A holi a tavasz eljöveteléről, a színek fesztiváljának hangulatáról szól, A chaiti azt az áprilisi érzést fejti ki, hogy vége van a hideg évszaknak és jön a nyár. A khajri mutatja, hogy a monszun közeledik. De a khajrinak is nagyon sok formája van, hiszen minden területen másként várják az emberek az esős évszak eljövetelét. Aztán van még a thumri, ami szintén a klasszikus zenén belüli könnyebb műfajok közé tartozik. Ez mindig Rada és Krisna kapcsolatáról szól és ettől nagyon jó érzetű muzsika, hiszen ők ketten mást sem csináltak, csak szerelmesen játszadoztak.

Ön sokszor tart hangszeres bemutatókat középiskolák és egyetemek diákjainak. Úgy érzi, hogy van jövője az indiai klasszikus zenének a fiatalok között?

Igen. Szerintem biztos jövője van az indiai klasszikus zenének, hiszen bárhol tartottam hangszeres bemutatót a diákok nagy örömmel fogadták. Persze a médiának jobban oda kéne figyelni erre a területre. Jó, hogy van Music Television, de el tudnék képzelni egy olyan tévécsatornát is, ami csak klasszikus zenét sugárzik. Ez biztos jót tenne a zene megbecsülésének és esélyt adhatna még többeknek, hogy felismerjék ennek a zenének a szépségét.

Ön háziasszony és koncertező, profi zenész is egyben. Hogy jut a ház körüli teendők mellett ideje gyakorolni?

Szerencsére nem csak rám, hárul ez a feladat. Rajeev mindenből egyenlően kiveszi a részét. Kitűnő szakács és minden mást is szívesen csinál és így marad elég időnk, hogy együtt gyakoroljunk.

A nevével kapcsolatban is lenne egy kérdésem. Ön rokona a szintén benáreszi Ravi Shankarnak?

Nem. A nevem az apámtól kaptam, aki Benáresz híres orvosa. Mikor megházasodtam Rajeev azt mondta, hogy inkább tartsam meg az apám nevét, hiszen így ismernek az emberek.

Miért vált híressé az édesapja Benáreszben?

Apámnak 45 év praxisa van a háta mögött, vagyis ő a legrégebbi orvos Benáreszben, ahol sok nagyszerű zenész él, mint például Bismillah Khan, Girija Devi, Rajan és Sajan Mishra, vagy Kishan Maharaj.

Az apám amúgy jó barátja Ravijinak, akinek szintén Benáresz a szülővárosa. Mikor Raviji olyan 1976 táján elindította a RIMPA (Ravi Shankar Institut of Music and Performing Arts) programját, Bhimsen Joshi és a kor más kiváló muzsikusa jött Benáreszbe, hogy fellépjen a RIMPA Intézetben. Apám pedig sok zenésznek adott szállást, mert elég nagy házunk a város szívében. A másik, ami összeköti őket, hogy apám dél-indiai és Raviji szintén közel áll a déliekhez, hiszen a felesége is déli.

Van-e valami, amit nem kérdeztem meg, de el szeretne mondani?

Az egész életünk a zenéről szól. Elsősorban az Istennek játszunk, de mindig szeretettel látunk bárkit, aki meghallgatni, tanulni, vagy csak érteni akarja ezt a zenét.

© Tóth Szabolcs