szerkesztve megjelent: Instrument Magazin Vi/5.

Az interjú 2004. március 22-én, Delhiben készült, ahol Pandit Vinode Pathak az All India Radio “Top Grade” zenésze, aki olyan nagyszerű előadók kíséretében játszott már, mint Ustad Ali Akbar Khan, Ustad Amjad Ali Khan, Pt. Bhimsen Joshi, Pt. Rajeev Janardan, Smt. Kishori Amonkar, Pt. Jasraj, Pt. Debu Chaudhuri, vagy a kathak táncos Pt. Birju Maharaj. Mellesleg Vinode Pathak egy kiváló magyar tablajátékos, Mótyán Tibor mestere.

itt meghallgatható az interjú angolul:
play

Mi az első zenei emléke?

Az első dolog, amire emlékszem, a Gurummal való találkozás, a ganda bandhan (“a csomó megkötése” – a mester és tanítvány viszony felszentelésének rítusa). Ez nagyon kedvezően alakult. Milyen gyönyörű nap volt! Én még nagyon kicsi voltam, alig három és fél éves, mégis jól emlékszem arra a különösen jó érzésre, amikor feltettem a virágfüzért a Gurum nyakába. Guruji suta-t kötött a csuklómra, apám pedig néhány dhoti-t (hagyományos indiai nadrágszerűség) és ruhákat adott a Gurumnak, meg valami pénzt is. Persze, azt nem tudom, mennyi pénzt adott, hiszen akkor még tényleg nagyon kicsi voltam. Aztán a mesterem így szólt: Mutasd, mit tudsz játszani! És akkor játszottam, amit korábban hallás útján megértettem és megtanultam. Tehetséges fiú. Tanítani fogom – mondta. És azon nyomban el is kezdett tanítani.

Jnan Prakash Ghosh

Ki volt ez a Guruji?

Pandit Jnan Prakash Ghosh. Ő volt az első mesterem.

Mennyi ideig tanult Jnan Prakash Ghosh-tól?

22 éves koromig, de 18 éves koromtól már kevesebbet találkoztunk, mert attól kezdve már Ahmad Jaan Tirakwa Khansahib is tanított. Hozzá apám vitt el, akit korábban sokat nyaggattam, hogy Tirakwa Khansahib-tól is akarok tanulni. Tirakwa Khansahib nagyra becsülte apámat, Balaram Pathak-ot, mint zenészt és ezért nagyon örült a látogatásának. Ez ugyanis egyben azt is jelentette egyben, hogy apám is megbecsüli őt. Így hát elfogadott tanítványának.

Akkoriban ugye Kalkuttában élek?

Igen, Kalkuttában. Kalkuttában születtem és ott is nőttem fel. Mostanság is gyakran megyek Kalkuttába, aminek legalább hatvan különféle nevét ismerem.

Ön zenészcsaládban született. Milyen idős a zenei hagyomány az Ön családjában?

Sajnos csak 14 generációig visszamenőleg tudom a neveket, pedig az én fiam már a 38-ik zenészgenerációhoz tartozik a családban. Vagyis a családnak 700 éves a zenei hagyománya.

Ki volt az első, aki elkezdett zenélni a családból?

Az őseim Nayak Gopal-tól, majd Nayak Gopal után 200 évvel Hari Das Swami-tól is tanultak. Aztán tanultak még Hari Das Swami nagyszerű tanítványától, Venkat Muni Mathak-tól. Én is elmentem vokális zenét tanulni arra a vidékre, ahol ezek a legendás zenészek éltek. De az őseim nemcsak Nayak Gopal-tól, hanem számos más dhrupad énekestől is tanultak, Nayak Gopal elképesztő zenei nagyság volt akkoriban. Ő igazi dhrupadiya (dhrupad stílusú zenész) volt. Ő volt Dev Giri Maharaja udvari zenésze.

Ugyanennek az udvarnak volt Amir Kusro is a zenésze. Mindketten költők is voltak egyben. Fantasztikus élet lehetett abban az udvarházban. Nayak Gopal után Hari Das Swami jött és megalkotta a dhrupad stílust. Rengeteg bandish-a (kompozíciója) volt. Költő volt és a költeményeit énekelte meg dhrupad stílusban.

Miyan Tansen és Hari Das Swami

Az emberek, akik Tansen nevét (Miyan Tansen a kultúrát pártoló mogul uralkodó, Akbar udvarának volt vezető zenésze volt 1589-ben bekövetkezett haláláig) és Tansen zenéjét hallják, el tudják képzelni, milyen muzsikus volt Hari Das Swami. Ahogy már mondtam, a családom tanult Hari Das Swami-tól és közvetlen tanítványától Venkat Muni Mathak-tól is. Ő Andhra Pradesh-ben élt, a családom pedig 30 évre odaköltözött, hogy tanulhasson tőle.

Az ott élt ősömnek unokája is nagyszerű zenész volt. Őt úgy hívták: Gana Ranghaji. Ő nemcsak kitűnő zenész és költő volt, hanem szent is. Hihetetlen mennyiségű kompozíció maradt utána, amiket csak a Mallick családon belül tanítanak. Gyönyörű és ritka kompozíciók ezek. Az én családomnak is komponált néhány bandish-t, Összességében több mint 2000 bandish-t szerzett. Hatalmas zenész volt.

Apám nevét ismered a családból (Balaram Pathak). Nagyapámat úgy hivták: Ram Govind Pathak. Ő sokat tanult a bátyjától, Pandit Ganesh Pathakji-tól. Nagyszerű dhrupadiya és rudra-vina a játékos volt. Egy éjjel épp hazafelé tartott egy koncertről, ami akkoriban azt jelentette, hogy éppen lovagolt, hiszen autó és más hasonló jármű még nem volt. Szóval baktatott a lován, hátán a vinával, amikor egy ismeretlen szólította meg az éjszaka közepén: Kérem, álljon meg és játsszon nekem egy kicsit, nagyon szeretném hallani a vinája hangját. Ő azt felelte: az éjszaka közepén nem játszom. De az csak futott a ló mellett és egyre kérlelte, hogy játsszon. Ő meg megugrott a lóval és hátrahagyta az idegent. Az idegen pedig megátkozta, hogy többé ne játszhasson a hangszerén. Akkor az ősöm megértette, hogy az az idegen maga Siva volt. Reggelre az ujjbegyeiről levált egy kis darab, pont elegendő, hogy ne játszhasson többé. 11 nap múlva pedig azt mondta: nem fogok már soká élni, kérlek égessétek el a vinámat velem, had játsszak odaát is. És így is lett. A találkozás után tizenegy nappal itt hagyta ezt a világot.

Vinode Pathak és Balaram Pathak

Ez mikor történt?

Úgy 150 évvel ezelőtt. Az ő apjától, Batcchu Pathak-tól tanult dhrupadot Munishva Dhayal, a kor egyik jelentős harmóniumjátékosa. Én is jártam a Bihar megyei Gaya-ban apámmal ’74 vagy ’73 táján. Ha jól emlékszem, akkoriban valahogy arra laktunk. Egyszer azt mondja az apám, hogy elmegyünk és megnézzük a Munishva Dhayal-t. Azt kérdeztem, hogy ki az a Munishva Dhayal? Mivel akkoriban erről még fogalmam sem volt. Ő meg azt felelte, hogy egy orvos. Nem lehet egyszerre orvos is meg zenész is – mondtam. Lássuk meg! – felelte az apám. Nekem nem volt kedvem az egészhez, de apám rám parancsolt. Mikor az az orvos meghallotta, hogy Balaram Pathak meglátogatja őt, futva jött elénk, megragadta apámat és elkezdtek bandishokban beszélni. Tansen és Hari Das Swami szerzeményekkel kezdte és vagy 10 bandish-t végigénekelt. Ettől nagyon elérzékenyültem. A lába elé borultam és úgy kérleltem, hogy mondja meg, honnan tudja ezeket a dallamokat? Azt felelte: a nagyapád tanítványa vagyok. Előttem a nagybátyám tanult nagyapádtól, aki 150 éve 40 000 rúpiát adott, hogy elnyerje a mester figyelmét és megkaphassa a gandha bandhan-t. El tudod azt képzelni, mekkora összeg volt ez akkoriban? (Összehasonlításként: száz évvel ezelőtt egy egyszerű munkás havi bére 15 rúpia volt) Majd mutatott egy papírt, amin az állt, hogy Tansen és Hari Das Swami 450-450 bandish-át tanulta meg. Mindezt nagyapádtól tanultam – mondta.

Mindig begőzölök, ha arra gondolok, hogy azok az emberek milyen zenészek és micsoda tanítványok voltak. Micsoda nagyszerű mester az, aki ilyesmiket tanít meg a tanítványainak. Biztosan érted, mire gondolok. A dédnagyapám volt Batcchu Pathak, apám Balaram Pathak. Az ő apját úgy hívták: Rangovind Pathak, akinek az apja volt Batcchu Pathak. Az ő apja pedig Dhiranas Pathak akinek apja Kashinath Pathak volt. Most több név nem jut eszembe a családból.

Kinek a zenéje hatott önre a gyermekkorában?

Legelőször is Ahmad Jaan Tirakwa Khansahib és Habibuddin Khan. Mindketten tablajátékosok voltak. Aztán persze Kishan Maharaj. A szitárosok közül apámat és Vilayat Khan-t szerettem. Micsoda fantasztikus zenész volt a nemrég elhunyt Vilayat Khan. Nagyon nagyra becsülöm őt. 100 évente, ha egy Vilayat Khan születik a világban. A stílusa, a zenéje hihetetlen volt. Az énekesek közül Omkarnath Thakur-t és Bade Ghulam Ali Khansahib-ot szerettem, de a koncerteken mindig elvarázsolt Kumar Gandharva is. Ő is fantasztikus művész volt. Mindezek muzsikusoknak a zenéjét egyszerűen imádtam. Meg persze Bhimsen Joshi. Ő is kiváló énekes volt. Óh, és Amir Khan. Nagyon szerettem Amir Khan-t is.

Ahmad Jaan Tirakwa

Mesélne az indiai klasszikus zenéről a tabla szemszögéből?

Az ősi időkben, Siva megalkotta a nyelveket damaru segítségével. Ez a damaru egy ütőshangszer, amit Siva mindig a kezében tart. Ezzel a damaru-val eljátszott a 14 szutrát. Azt játszotta: – Pathakji énekli a szutrát -. Ezek a hangzók és szavak a dob hangjából születtek, és ebből lett szanszkrit nyelv, a chanda (vagyis “mérték” mind zenei, mind költői értelemben). És ezekből a hangokból lett a zene is. Aztán mikor sati, az asszony máglyán elégette magát, ahogyan a történet mondja, Siva megvadult és elkezdte őrült táncát, amit úgy hívunk: tandava. Akkor Ganesh törni kezdte a fejét, hogy mivel nyugtathatná meg apját. Megölt egy szörnyet, akit úgy hívtak: Vritta Asura. Aztán ásott egy hatalmas lyukat a földbe és arra feszítette rá a szörnyeteg bőrét. Ez volt az első mridangam, amit maga Ganesh készített. Ebből fakad majd a zene. Figyelj csak! Már a szörnyeteg neve is kreatív, tudományos név: Vritta Asura. Vritta azt jelenti kör, kör alakú, az Asura pedig azt jelenti hang. Érted? A világ minden ütőshangszere alapvetően kör alakú. Ezért volt a szörnyeteg neve, akiből az első dob készült: Vritta Asura.


dhamaru


dhamaru Siva kezében

Hogy lett a tabla a mridangamból?

Sok történet szól erről. Sokan azt hiszik, hogy maga Amir Khusro ötölte ki a tablát. Szerintem akkoriban (XV. század) a tabla nem létezett még, csupán egy a tablához hasonló, de annál jóval hatalmasabb dobot használtak (nagara), ami megvolt már a Mahabharata idejében is. Hatalmas hangszer volt, mégis nagyon hasonlított a tablára.


a nagara a régi időkben

a nagara manapság

Réges régen élt két pakhawaj-játékos, Bhavangha Pakhawaji és Sudhar Khan. Mindketten a Delhi Gharana-hoz tartoztak. Indiai klasszikus zenét tanulsz, tehát tudod, hogy az indiai klasszikus zenében a mridangamés a tabla nyelve egy és ugyanaz (Vinode Pathak itt a pakhawaj és a mridangam nevet ugyanarra a hangszerre használja, hiszen ez a két hangszer valójában kevéssé különböző déli: mridangam és északi változat: pakhawaj). Da, dha mindkettő megvan a pakhawaj-ban is. Tha, ghran, szintén. Ghran-ghran, dhin, nagathak, kitethaka, mindezek megtalálhatóak mindkét hangszer nyelvében. Úgy szól a történet, hogy Sudhar Khan egyszer elvált Bhavangha Pakhawaji-tól. Kettejük között versenyt hirdettek. Két, majd három napig éjjel és nappal játszottak a király előtt, mikor legvégül Sudhar Khan elbukott. Szomorúságában és elkeseredettségében össze akarta törni a pakhawaj-ot, ezért földhöz vágta. Aztán amikor látta, hogy mit tett, még jobban elkeseredett és bánatában megpróbált a kettétört hangszeren játszani. Lassan megértette, hogy mitől lesz szép és erős hangja az új hangszernek. Vagyis Sudhar Khan alkotta meg a tablát egy véletlen folytán. Így indult útjára a Delhi Gharana, az első tabla gharana.

Mi a Delhi Gharana technikai sajátossága?

A pakhawaj esetében az egész tenyeret használjuk. Ami a tablánál Tha. Pakhawaj-nál ugyanez thap. A tabla esetében jellemzően az ujjakkal játszunk a tabla peremén, amit úgy hívunk: kinar. Persze a pakhawaj-nál is használjuk az ujjakat, csak épp nem az a jellemző. Összesen ugye hat tabla gharana van: Delhi, Ajrada, más néven: Merath, Lucknow Gharana, Farrukhabad (Purab), Punjab és Benares. Hat gharana van, de mindnek azonos a bol-készlete, vagyis azonos nyelvet használnak. A nyelv azonos, de másként használják. Ez a lényegi különbség a gharanák között. Arra jöttem rá, hogy Kabir Das, Mira Bhai és Tulsi Das, akik mind nagyszerű, vallásos költők voltak, szóval ezek a költőóriások is ugyanazt a nyelvet használták, csak különbözőképpen. A Delhi Gharana is ugyanazt a nyelvet használja, csak épp a költeményei a kaydá-k mások, mint a többi iskolánál, sőt a megszólaltatásuk helye is más. A Delhi Gharanánál ez a kinar, melyen a kaydá-k 99 százalékát két ujjal játsszák. Ez a kétujjas technika és a kinar használata és persze az egyedi, a gharanára jellemző költemények adják a Delhi Gharana stílusát.

Vinode Pathak és Balaram Pathak

Mondana egy példát a bol-költészetre?

A bol-költészetet mi úgy hivjuk: saarthak bol. A saarthak bol azt jelenti, hogy amit játszom, annak jelentése van. Art azt jelenti, ‘jelentés’, ebből jön a szó: saarthak bol. –gritanna…..-: ezt a költeményt én írtam. A Gita szót ismered. A Bhagavad Gita az a könyv, amely Krisna kinyilatkoztatását tartalmazza. A könyv, amelynek 16 fejezete minden lényeges tudást tartalmaz, hiszen ihletett módon, rishi állapotban íródott. Agastya, én vagyok Agastya, én vagyok Kapil Muni, én vagyok Kapil. Vagyis itt önmagának mondja, hogy ő a legnagyszerűbb lélek a föld kerekén. Ennek mélyebb jelentése is van, ami az atmanról mondja, hogy az a leghatalmasabb. Mindenkinek a lelke ez a nagyszerű lélek. A lélek tisztasága a hatalmas Istenben lakozó nagyszerűséggel megegyező. Te magad is Isten vagy. Mindenki olyan hatalmas, mint Isten maga. Ha meglátogatlak és valamit el akarnék lopni tőled, a lelkem azt súgná, ne tegyem meg. Ha be akarnálak csapni, akkor is megszólalna a lelkem, hogy ne tegyem. Melyik is vagyok én igazán? Ki az, aki cselekszik? A léleké az Isten tisztasága, akárcsak Agart. Ebben a bol-ban ezt a gondolatot fejtem ki, de először elmondom az egészet bol-ban:

kritana kritana dhadha, kritana krita ghana, kritana krita dhana, kritana dha,
dhiranga dharakrita, dharata dhire dhire, dhire nanda dhire, dhirekrita dha,
ta krita krita, karatakatakite dhana dha, krite dhetadha,
dhina te ghena taka, dha dhina te, ghena taka dha, dhina te ghena taka, dha

itt meghallgatható a saarthak bol:
play

Tintála. Szóval, – kritana kritana dhadha – Ez egy test. – kritana kritana radha – Ezzel a testtel tetteket hajtasz végre, vagyis karmát hozol létre. A kirtan Istenhez szóló költemény (bhajan). Ugye ismered ezt a szót: kirtan? – kritana krita ghana kritana krita radha – Először tetteket hajtasz végre a testeddel, amely maga is Maya. Ismered Mayát. Maya az a materiális világ, amiben a családod is tevékenyen létezik. – kritana kritana ghana Ghana azt jelenti: Brahma. Vagyis a test, amely tetteket hajt végre, megegyezik az Isten testével. Embereknek segítesz, ami isteni cselekedet, hiszen amikor önmagadat feladva munkálkodsz az emberekért, az isteni cselekedet. Eddig világos. – kritana krita radha kritana krita ghana kritana krita dhana – Ez a te gazdagságod. Tisztességgel tartsd meg ezt a gazdagságot, segíts és szeress, mert ez mind téged is gazdagít. – kirtana krita dhana kritana dha – Tartsd meg! A dha azt jelenti dharana. A dharana jelentése: vízió, a te elképzelésednek kell ebben meglennie. Tartsd meg ezt az elképzelést. Aztán, – kirtana krita radha kirtana krita ghana kirtana krita dhana kirtana dha dhiranga dharakrita Dhi azt jelenti: lélek. De milyen színű a lélek? A lélek színe a te tevékenységed. A munkád, az áldozatos munkád, a valódi tevékenységed és a szeretet. Ez a munka. – dhiranga – Akkor tudni fogod, ki is vagy valójában. – dhiranga dharakrita – Mikor tevékenykedsz, tudni fogod, ki vagy te magad. És akkor láthatod, amit úgy hívnak: vilayat svarup. Érted? (– Nem.) A nagyobb (magasztosabb) lelked. Ha ezt megismered, akkor igazán tudni fogod, ki is vagy valójában. Ez a munka színe, ez a lélek színe.

Öt évvel ezelőtt is volt Szabi, de aztán elkezdtél szitárt tanulni és már tudod, hogy kicsoda valójában Szabi. A belső minőségeid előtörtek és egyre jobban megismerted a személyiséged milyenségét. Így volt? Most már ismered a személyiséged. Mennyi minden megváltozott az életedben. Értesz ugye. A karmán keresztül megismered a lélek színét. Elképzelésed van a saját életedről. – dhiranga dharakrita – Ez az atman, a lélek színe, amit a karma által ismersz meg. – dhiranga dharakrita – Cselekedj. – dharata dhire dhire – Légy türelmes és cselekedj. – dhiranga dharakrita dharata dhire dhire dhire nanda dhire dhirekrita – Nanda amely Krisnát jelöli, aki teljes odaadással és türelemmel cselekszik, ezért lett a karma istene. Érted ugye…

nanda dhire, dhirekrita dhata krita krita karatakatakite – Sokan azt mondják, hogy ez az isten Krisna. Olyankor azt mondom nekik, hogy tévednek, amit akkor fognak belátni, ha Krisnához végtelen szeretettel –bhakti– közelítenek. Majdnem ő az, de mégsem ő. –ta krita rakata – Akkor tudod, hogy nem ő mutat utat. Nem Krisna, hanem az ő ura Parampitar Parameshvar, akit úgy hívunk: Parampitar Parameshvar. Hindiben van egy név: Ishva (Isten), de Parampitar Parameshvar az istenek Istene, kinek neve: Parampitar Parameshvar. Ő az igazi Isten. – ta krita rakata – Ez az Isten. –ta krita rakata karatakatekate– Mennyi minden tesz értünk? – karatakatekate kitha dhanada – Mi a célod? –kitha dhanada – Mit keresel? – kitha dhanada kitha dhetadha – Mi a célod? Mit akarsz? Mit keresel? Ennek ez a jelentése. Nézd csak a hindi irodalmat. – ta krita krita, karatakatakite – Mit tesz Isten? Mennyit tesz értünk? – kita dhanadha – Hol van ez? Hol van a dhyana, Dha? – kite dhanada kita dhekadha – Mire törekszel? – dhina te ghena taka dha, dhina te ghena taka dha, dhina te ghena taka dha – a dhi ugye lelket jelent, dhinate pedig meghajlást, –dhinate ghena – Azt jelenti, hogy ez Krisna lelke, hiszen a dha lelket jelent. Krisna él és befogadja azt a lelket. – dhina te ghena taka dha – Ő mindnyájunkért meghajlik, a – dhina te ghena taka dha dhina te ghena taka dha dhina te ghena taka dha – ezt jelenti. Az embereknek fontos tudniuk az indiai tabla nyelvét. Csak az indiai doboknak van ilyen nyelve. Ilyen az igazi indiai klasszikus zene a ritmushangszereken. A nyugati ritmushangszereknek is van nyelve, de annak a nyelvnek nincsen úgy jelentése, mint az indiai ritmusnak. Legalábbis én így gondolom.

Mikor kezdett el koncertezni?

Tizenegy eves koromban. Ramjadam Ali-t kísértem tablán. Koncert után becsúsztatott a zsebembe tizenegy rúpiát. Nagyon örültem annak a pénznek.

Hogy kezdődött a nemzetközi karrierje?

1976-ban. Először Németországban játszottam a bátyámmal Ashokji-val (Ashok Pathak-TSz). Három hónap alatt nyolcvan koncertet adtunk. Az bizony nagyon sok. Még Lugano-ban a svájci tévének is adtunk egy két órás koncertet.

Milyennek látja a nyugati közönséget?

Nagyon szeretem a nyugati közönséget. Az európai nagyon figyelmes közönség, amely megbecsüli az indiai zenészeket és láthatóan megérinti őket a zenénk. Mostanra már egyre többen értik is az indiai klasszikus zenét. Talán jobban is, mint az indiaiak, akik között sokan csak a híres-neves zenészek koncertjeire járnak. A legtöbb embert ugyanis nem a zene érdekli és nem is azért ül be egy koncertre, hogy jó muzsikát hallgasson, hanem mert olyasvalaki játszik, akinek a nevét már sokszor hallotta. Aztán elmondhatják, hogy “hallottam ezt a zenészt játszani…”. Ugyanez a helyzet az indiai klasszikus zene művelőivel. Sok indiai zenész ad koncertet, akinek fogalma sincs az indiai klasszikus zenéről. Miért csinálják akkor? Mert zenét tanultak, de nem tanulták meg a zene mélységét és az életüket nem a sadhana jellemzi. Vagyis sekélyes a tudásuk és ez nem tesz jót a zenének sem. Ha zenét tanulsz, akkor azt a legelmélyedtebb módon tedd és akkor meg fogod érteni, mi is a zene valójában. Mélyedj el, ez az én tanácsom. Az elmélyedés, a jó zenészek hallgatása és a nyitottság, a szem és a fül nyitottsága tehet bárkit jó zenésszé.

Meséljen magáról, mint Gururól.

Tudom, hogy nagyon jó Guru vagyok, mert teljes odaadással tanítom a tanítványaimat és szeretek is tanítani. Persze szeretnem is kell azt, akit tanítványomul fogadok. Ez az alapja annak is, hogy nem használom ki a tanítványaimat. A saját szemeddel láthattad, hogy mindössze 4-5 tanítványom van Delhiben. Ha sokakat tanítanék, akkor sok pénzt is kereshetnék, de akkor oda lenne a nyugalmam. Ezért csak olyanokat tanítok, akik tényleg elkötelezték magukat a zene irányába és akiket megszerettem. Mindig megkérdezem, hogyan akar zenét tanulni? Erre áldozza az életét, vagy csak hobbinak szánja? Ha ez utóbbi, akkor nem én vagyok a megfelelő személy a tanítására. De ha valaki elkötelezi magát a zene felé, akkor szívesen tanítom. A mostani 5 tanítványomból is hárman az All India Radio-ban játszanak, mint “B” Top besorolású zenészek, ami nagy megtiszteltetés.

Hány évesen kezdett el tanítani?

Amikor hetedik osztályba jártam, vagyis 13 éves koromban.

Hány tanítványa volt akkoriban?

Akkoriban 10 tanítványom volt. Fejenként 30-50, de volt aki 100 rúpiát is fizetett havonta. Ez jól jött nekem, ugyanis épp az urdu nyelvet (manapság jellemzően Pakisztán területén használt, nagyrészt a hindihez hasonló szókészletet, de az arab írásjeleket használó nyelv) és irodalmat tanultam. Teljesen szerelmese voltam az urdu nyelvnek. De mivel költő is vagyok, urdu nyelven kezdtem költeményeket írni. Szóval a nyelvtanulásomat fizettem a tanítványaim pénzéből.

Elmondaná a legkedvesebb, saját urdu nyelvű versét?

Persze! -Pathakji mondja a verset-

itt meghallgatható a vers:
play

Hayat” azt jelenti élet: Amikor valami megszületik, még nem jelenti azt, hogy megkapja a megvalósítás képességét. Nem. A születés csak egy esély, hogy saját megvalósítási képességedet életre hívd. Esélyt kapsz a megvalósításra, ami természetesen az ismeretlen, sötét jövőben van. A jövő pedig azért sötét, mert az élet lassú haladás a halál felé, hisz egyszer mindnyájan meghalunk. De ha képes vagy örülni és átadni magadat annak az érzésnek, amit mi úgy hívunk: sakama shanti (teljes önfeláldozás), vagyis ha megvalósítod a shanti-t, akkor nem fogsz újjászületni többé.

Vinode Pathak: Gandhi vizió

Ön festő is. Hogyan kezdett el festeni?

Gyerekkorom óta szeretek rajzolni és festeni, de 1980-tól kezdve vagyok festő. Mindig, amikor apámhoz tanítványok jöttek, leültem a sarokba és lerajzoltam őket. Szóval mindig is imádtam festeni, de 1980-ban elmentem egy múzeumba Hollandiában – sajnos már nem emlékszem, kinek a képei voltak kiállítva. Volt ott egy hatalmas kép, amely a tengerpartot ábrázolta hajókkal és a homokon sétáló emberekkel. Olyan elképesztően gyönyörű volt a kép, hogy legalább egy órán át álltam ott és csak bámultam a festményt. Akkor imádkoztam Istenhez, hogy had legyenek az én képeim is kiállítva ebben a múzeumban. Akkoriban túlontúl szerettem magam és ebből fakadt ez a vágyam. Valójában arra gondoltam, hogy bárcsak ilyen szép képet tudnék festeni. Most már tudom, hogyha eljön az idő, akkor a képeim odakerülhetnek abba a múzeumba. Remélem, hogy ez egyszer meg is történik, mert én nagyon hiszek a saját képeimben.

 

Vinode Pathak: Jézus

 Mit gondol az európai klasszikus zenéről?

Oh oh oh, teljes szívemből szeretem! Például Bach, a Nagy Bach hatalmas zenész volt. Olyan nagyság, mint Indiában Tansen.

Van még valami, amit nem kérdeztem meg, de szeretne elmondani?

Mivel te is zenét tanulsz, megmondom a legfontosabb tanácsot: tanulj többet. Szánj sok időt a zenére, mert bízom benne, hogy az ilyen zenészek mind az európai, mind az indiai zenére jó hatással lehetnek. Hiszen amikor te játszol indiai klasszikus zenét, akkor az indiaiak jobban odafigyelnek. Indiában kevesen tanulnak klasszikus zenét, mert az időigényes. Ezért kevés a jó klasszikus zenész. A fiatalok már csak nyugati és indiai popzenét, főleg filmdalokat hallgatnak. De ez az egész világra jellemző. Ebből fakadóan azonban nem becsülik a zenészeket, sem az igazi zenét. A te hallásod és a te szíved egy zenészé és ez nagyon jó dolog. Nekünk együtt kell működnünk egy határok nélküli, kultúrán és kasztokon felüli közösséget kell létrehoznunk, mert a zenész Isten kiválasztottja, Isten üzenetét hordozza. Hírvivők vagyunk. A zene a mi küldetésünk.

Ámen.

Köszönöm.

© Tóth Szabolcs