április 12. péntek
Magyar Zene Háza, Budapest 19.30
A SamVaad Abhisek Lahiri sarod játékos projektje, amelyben három különböző irányultságú zenész – rajta kívül még Somdatta Chatterjee énekes és Ishaan Ghosh tablás-szitáros – közelít egymáshoz, hogy a tradicionális indiai hangszeres és vokális zene egységes koncepcióját mutassák be. A SamVaad élő koncertjén szóló-, duó- és triófellépések is lesznek.
Abhisek Lahiri – Sarod
Somdatta Chaterjee – Ének
Ishaan Ghosh – Tabla
A koncert előtt, 19:00-től a Baba Allauddin Khanról, a Maihar Gharana zenei iskola alapítója című dokumentumfilmet vetítjük magyar felirattal.
A zene a béke eszköze
interjú Shivkumar Sharmával
„Elragadó a magyarok zeneszeretete és az a tisztelet, ahogy az indiai klasszikus zene felé fordulnak.” – mondta Shiv Kumar Sharma.
fotó: © Zafir Dániel
Az indiai zene útja Európába és Magyarországra
De mielőtt ide eljutunk, megismerjük az indiai klasszikus zene írott és rögzített történetének legfontosabb mérföldköveit és meghallgatjuk a világ legrövidebb rágáját is.
>> tovább a cikkre
Az indiai klasszikus zene az általunk ismert legrégebbi töretlen zenei tradíció. Első fennmaradt leírása Bharata: Natyashastra című műve, mely a legóvatosabb becslés szerint is az időszámításunk utáni második században született. Ebben külön fejezet foglalkozik a hangszerekkel, a tála rendszerével, sőt a rasák és bhavák, vagyis az dallamok és hangsorok által keltett érzésekkel és érzelmekkel is.
Már az ókori görögök felismerték a hangsorok érzelmi hatását. Spártában a fiúknak csak a férfias és méltóságteljes ion, vagy dúr (bilawal) hangnemet tanították, ellenben úgy tartották, hogy a líd (kalyan) hangsor túl szabados, amelytől óvni kell a férfiúi lelket. Indiában apránként finomították ki az érzelmek zenei megjelenítését. Évezredek alatt, minden generáció kiemelkedő zenészei törekedtek az addigi eredmények megtartására és a legnagyobbaknak megadatott, hogy egy cseppnyit maguk is hozzátegyenek a tradíció tengeréhez.
Az indiai klasszikus zene zenei nyelv. Vannak hangzói, szavai, mondatai, vannak költeményei és ami a legfontosabb, van nyelvtana. A színpadon nem improvizáció történik, hanem élő zenei kommunikáció. Nyugaton ilyen közös zenei nyelv volt a barokk idején és ilyen zenei nyelv a dzsessz is. A dzsessz közel száz éves és már mennyi változáson esett át. Ugyanez igaz az indiai klasszikus zenére is, bár alapjai, például a tiszta érzelmek megjelenítését szolgáló hang- és játékrendszer, legalábbis Bharata műve óta állandó.
Indiában egyszerre két, egymástól független, ugyanakkor egymással kompatibilis zenei rendszert hoztak létre. Az egyik a rága – a dallam rendszere, a másik a tála – a ritmus rendszere. Két olyan komplex zenei rendszerről van szó, amely gyakorlatilag teljes szabadságot biztosít az előadónak, hogy egyéniségét, saját világát megjeleníthesse a zenében anélkül, hogy a zenei rendszer sérülne. Mindkét rendszer annyira sajátos, hogyha a földkerekség minden lakója – teszem azt – tablán szeretne játszani, akkor sem kéne senkinek a másik stílusát utánoznia.
tartalomjegyzék:
- a rága rendszere
- rágák – leírása, történelme
- hindusztáni hangszerek – leírása, történelme
- a tála – rendszerének leírása, példákkal 6-16 ütem hosszúságig
- a hangszeres gharanák, vagyis hindusztáni zenei iskolák – leírása, történelme
- interjúk zenei nagyságokkal – az indiai klasszikus zene és az indiai zenei gondolkodás könnyebb megértése érdekében
- Tóth Szabi – ki vagyok és miért csinálom mindezt
- szótár – a leggyakrabban használt zenei szakkifejezések gyűjteménye
- Alap – a Tilos Rádió indiai klasszikus zenei műsorának oldala
Az Alap kapcsolódó anyagai a műsor adásnapló-oldalán találhatók:
- tracklista a rágák, előadók, hangszerek, lemezek, kiadók nevével
- művészportrék képben és szóban
- interjúk