A hindusztáni, más néven észak-indiai klasszikus zenében manapság leggyakrabban hallható hangszerek.

Ezen az oldalon nem látható a hegedű, amit Európában is használnak és amelynek (nem temperált) felépítése alkalmassá teszi a vokális zenére épülő, tiszta indiai klasszikus zene megszólaltatását. Nincsenek itt azok a hangszerek sem, amelyeket csak nagyon ritkán lehet színpadi körülmények közt hallani (pl. jaltarang, dilruba stb.), továbbá a népi hangszerek (pl. khung, murchang, dhol stb.), amelyek amúgy sok örömet okozhatnak, India vidékein járó,
zenészekbe botló utazóknak. Az alábbi hangszerek találhatók az oldalon:

bansuri :: harmonium :: pakhawaj :: rudra-vina :: santur :: sarangi :: sarod :: shehnai :: sitar :: surbahar :: tabla :: tanpura

bansuri
aerofon

http://raga.hu/index_files/instr_bansuri.jpg anyaga: bambusz
hat, illetve hét hangnyílással rendelkezik
http://raga.hu/index_files/istr_Hariprasad.jpg
Krisna kedvenc hangszere. Már a védákban utalnak a fuvolára (‘keresztirányban megszólaltatott fúvóshangszer‘).
Bharata: Natyashastra című, időszámításunk kezdete tájékán írott, művében külön fejezet foglalkozik vele. Vagyis a bansuri az egyik legősibb indiai hangszer. A klasszikus zenei színpadokat azonban csak a múlt század közepe táján, a legendás Pannalal Ghosh játékával hódította meg.Hariprasad Chaurasia
play

 


harmonium
aerofon

http://raga.hu/index_files/instr_harmonium.jpg
3-3 1/4 oktáv hangterjedelmű hangszer, mely a hátsó részén található kézi fújtatóval és persze a manuállal szólaltatható meg.
Valószínűleg az Indiába jött keresztények hittérítők hozták magukkal Európából. Számos finomításával (több síprendszer használata stb.) sem sikerült szólóhangszerként meghonosodnia, hiszen temperált hangszer lévén, az indiai zene egyik alapja a meend (két hang közti áthajlás)
nem szólaltatható meg rajta. A sarangi mellett a khyal vokális előadások és a qawwali kísérőhangszere.Mehmood Dholpuri
play

 


pakhawaj
membranofon

a test anyaga: szezámfa
a bör: kecske-, szarvasbőr
A déli mridangam mellett az egyik legrégebbi ritmushangszer. Technikájának egyik alapja a védák recitálásának ritmusrendszere. Általában dhrupad (ének és hangszeres) előadások kísérője, de szólóhangszerként is hallható. Míg a tablán az ujjak szólaltatják meg a hangokat
a pakhawajon a tenyér különböző felületeit (tenyér, kézél, stb) használja a játékos. Egy legenda szerint egy széttört pakhawaj adta az ötletet az első tabla elkészítésére.Chartapati Singh
play

 


rudra-vina
chordofon

8 húrja van (S P, M, S, P,, S,, P, G,)
a test anyaga: tik-, vagy tunfa (indiai cédrusfajta)
a rezonátorok anyaga: tök (a mi lopótökünkhöz hasonló, de hangszer céljából növesztett tök)
jellegzetes dhrupad hangszer
Bharata: Natyashastra című művében külön fejezet foglalkozik a vinával.
Számos régi ábrázoláson (pénzérme, festmény, szobor) felismerhető hangszer, amely mai formáját néhány évszázaddal ezelőtt nyerte csak el.Zia Mohiuddin Dagar
play

santur
chordofon

Shiv Kumar Sharma féle santur

31 hídon, összesen 94 húrja van a test anyaga: tikfa

Bhajan Sopori féle santur

41 hídon, összesen 123 húrja van
a tető anyaga: tikfa
a test anyaga: eperfa
Jellegzetessége a kharaj (mély) húrok használata, melyeken a rudra-vina hangjához hasonló hang szólaltatható meg.

Shiv Kumar Sharma féle santur
play
Bhajan Sopori féle santur
play

sarangi
chordofon

4 fő- (S P, S, S) és 36 rezonáns húrja van
a test anyaga: tunfa
a fő húr anyaga: állatbél (kecske-, vagy macskabél)
Jellegzetesen az emberi hang tónusában megszólaló hangszer, ezért gyakran szerepel szólóhangszerként, illetve khyal előadások kísérőjeként A sarangi-t vonóval szólaltatják meg. A bélhúrok a hang melegségét adják, a nagyszámú rezonáns pedig a felhanggazdagságot biztosítja. Valószínűleg igen ősi hangszer, hiszen India minden népének zenéjében megtalálható
valamely variánsa (sarinda, chikara, kamaicha, ravanhattha, stb.).Sabir Khan
play

 


sarod
chordofon

Két alapvető felépítmény ismert. Ali Akbar Khan stílusú sarod, melynek 10 fő húrja (M S P, S, N, R G S S’ S’) és 15 rezonáns húrja van, illetve az Amjad Ali Khan stílusú sarod, melynek 8 fő húrja (M S P, S, S S S’ S’) és 12 rezonáns
húrja van. a test anyaga: tik-, vagy tunfa a rezonátor borítása: bőr a fogólap anyaga: fém. Pengetővel (ún. java) szólaltatják meg, melynek anyaga hagyományosan kókuszdió héja, míg a fogólapon a játékos, a húrt körmével lefogva, csúszik egyik hangtól a másikig.
A sarod egyike a legrégebbi ábrázolásokon is egyértelműen felismerhető indiai hangszereknek. 100 évvel ezelőtt
a fa helyére fém fogólap került, mely könnyebben megszólaltathatóvá tette a vokálishoz hasonló zenei elemeket (meend, gamak stb.), míg a múlt században hozzáillesztett taraf húrok az indiai hangszerekre jellemző felhang gazdagságot adják.Amjad Ali Khan
play

 


shehnai
aerofon

duplanádas (némely esetben duplán-duplanádas) fúvóshangszer
a test anyaga: eperfa
a nád anyaga: nád
a tölcsér anyaga: réz, ezüst, esetleg arany
Csak a múlt században sikerült betörnie a klasszikus hangszerek közé. Ennek két oka van. Korábban kevesebb meend technikát használtak rajta, vagyis nem volt olyan képességű zenész, aki a shehnai-játékot a klasszikus színpadokon elfogadhatóvá tette volna, továbbá a nád kapcsolatban van a játékos nyálával, a nyál pedig Indiában tisztátalannak számít, vagyis sokáig a hangszert magát is tisztátalannak tartották, végül Bismillah Khan shehnai-játéka megnyitotta az utat a zenei színpadok felé.

Bismillah Khan

play

surbahar
chordofon

7 fő- (M S, P,, S,, P S S’) és 11-17
rezonánshúrja van
a test anyaga: tik-, vagy tunfa
a rezonátor anyaga: tök
Hangjában a rudra-vinához, míg felépítésében a szitárhoz hasonló, de ez utóbbinál (4-12 hanggal) mélyebb alaphangú hangszer. Egyes mérésék szerint még 20 Hz alatti hangok is megszólalnak rajta!

A surbahar körülbelül másfél évszázaddal ezelőtt, nyerte el mai formáját. Valószínűleg Sahabdad Khan által kitalált, majd Imdad Khan (az Imdad Khani Gharana névadója) által továbbfejlesztett hangszer, melynek sajátossága, hogy a dhrupad stílusban használt rudra-vina tónusának megfelelő, de a khyal stílusú játékot lehetővé tevő hangszer. Manapság a surbahar a khyal és dhrupad szólóhangszerként is hallható.

Balaram Pathak

 

play

szitár
chordofon

Vilayat Khan féle szitár
(Imdad Khani Gharana)

6 fő- (M S, G P S S’) és 12 rezonánshúrja van
a test anyaga: tik-, vagy tunfa
a rezonátor anyaga: tök
jellegzetesen széles hangspektrumú hangszer

Vilayat Khan féle szitárjáték a khyal stílusra épül.

Ravi Shankar féle szitár
(Maihar Gharana)

6 fő- (M S, P,, S,, S S’) és 12 rezonáns húrja van
a test anyaga: tik-, vagy tunfa
a fő rezonátor anyaga: tök
jellegzetesen mélyebb tónusú, ugyanakkor kevésbé felhanggazdag hangszer, a nyakán egy plusz (tököt imitáló, fából készült) hangdoboz található

A szitár számos változáson esett át az elmúlt évszázadokban. A korábban háromhúros hangszerre (valószínűleg neve is a perzsa sehtara, azaz ‘három húr’ névből származik) felkerült a chikari, a magas tartományú (Vilayat Khan féle szitár esetében: P S S’, míg Ravi Shankar féle szitár esetében: S S’) kontrahúr-készlet, valamint a csengő hangzást biztosító taraf (rezonáns húrok). A baj (fő dallamhúr) minősége pedig lehetővé tette az énektechnikák megszólalását. A ma használt két fő változata csak a múlt században alakult ki.
Vilayat Khan féle szitár
play
Ravi Shankar féle szitár
play

tabla
membranofon

a bayan (bal -mély- oldal) anyaga: vörösréz, vagy bronz a dayan (más néven: tabla, jobb -magas- oldal)
a test anyaga: rózsafa
a bőr: teve-, kecske-, vagy szarvasbőr
a shyahi , vagy akh (fekete szem) anyaga: hamu, fémreszelék stb. keveréke
A tabla felépítése és játékstílusa is a muzulmán hatás eredménye. Számos iskolája ismert, melyek közül csak egy (Benares Gharana) származtatja magát az ősi pakhawaj játékból, amelynél a tenyér segítségével is szólalnak meg a hangok, míg a többi iskolára a virtuóz ujjáték a jellemző. Az ujjak használata eredményezte a tablajáték nagymértékű felgyorsulását, illetve lehetővé tette számos új bol megszólaltatását.

Ahmad Jaan Tirakwa

play

tanpura
chordofon


vokális tanpura
— – – – hangszeres tanpura

a test anyaga: tik-, vagy tunfa a rezonátor anyaga: tök, vagy fa

Az indiai klasszikus zene alaphangszere. Bár csak kísérő hangszer, minden előadás jellemző része.
Funkciója a rága fő hangjainak (dronika) állandó megszólaltatása. Vagyis ehhez a hangörvényhez viszonyul minden az előadás közben megszólaló hang. Hangszeres és vokális változatai is vannak.

ősi festményeken is határozottan felismerhető hangszer, melynek számos variánsa ismert Indián kívül is.
play