az indiai előadóművészetekben leggyakrabban használt kifejezések
ālāp
alap
[ आलाप – hindi ] invokáció, a rága szólóban előadott első három tétele (ālāp, jor, jhālā); illetve a legelső, jellemzően lassú, ritmika nélküli tétel neve; mely minden egyes részében pontosan követi a rága jellegzetességeit (jellemző frázisok, vādī és samvādī, ārohana és āvarohana, rasa stb.)
antara
[ अन्तर ] a kompozíció harmadik sora, mely a rága fő hangtartományától feljebb szólal meg
ārohana
[ आरोहण ] emelkedő (hangsor)
ati drut
nagyon gyors (tempójelölés)
audava
[ औडव ] öt hangból álló hangsor, a három jāti egyike
āvarohana
[ अवरोहण ] ereszkedő (hangsor)
bandish
vokális (tálához kötött) kompozíció, mely megszólalhat hangszeren is
bhajan
[ भजन ] hindu vallási ének és a hozzá társuló előadási forma
bilawāl
[ बीलवाल ] csak shuddha, vagyis természetes hangokat tartalmazó hangsor, egyike a tíz thātnak.
bīnkar
[ बीनकार ] aki bīn-en (rudra-vina) játszik, valamint egy Tansen-től eredeztetett gharānā neve
bol
[ बोल ] ‘szótag’, a tabla egyes ütésének jellegzetességeit (helyét és hangmagasságát) jelölő rövid szótagok, melyek segítik a bonyolult kompozíciók memorizálását
dādrā
[ दादरा ] Egyike a rövid klasszikus, vagy fél-klasszikus műfajoknak. Agra és Bundelkhand régiókból terjedt el. Egy 6 ütemes ritmikus ciklus (dadratála) kíséri. A kompozíciók első sora általában a helyi nyelvjárásban íródott, míg a harmadik sor (antara) rendszerint urdu nyelvű, ami jól mutatja a kultúrák együttműködését az indiai klasszikus zenében.
dhamār
[ धमार ] a dhrupad stílusban használt, kötött ritmikájú (14 ütem) kompozíció
dhrupad
[ धुपद ] mai formáját a XI. században elnyert kompozíciós forma, melynek stiláris gyökerei a védikus időszakra nyúlnak vissza. A múlt századig négy formája maradt fenn: dagar, gauhar, khandar, nauhar
drut
gyors
gat
[ गत ] kötött ritmikájú, hangszeres kompozíció
gharānā
[ घराना ] egy különleges, adott stílusú előadásmód; általában családi tradíció, amely mester tanítvány láncolatban legalább három generáción keresztül fennmaradt. vö: ghar – ‘ház’
ghazal
[ غزل – urdu ] urdu, vagy farszi nyelvű romantikus hangvételű ének
jāti
[ जाति ] osztályozási rendszer: a rága besorolása az emelkedő és ereszkedő hangsor hosszának megfelelően: sampūrna – hét hangból álló, shādava – hat hangból álló, audava – öt hangból álló. Pl.: sampūrna-shādava, az emelkedő hangsor hét, míg az ereszkedő hat hangból áll.
jhālā
[ झाला ] a rága harmadik, a jort követő (ālāp-ot lezáró), illetve a legutolsó gat utáni, speciális ritmikájú rága-lezáró tétele
jor
[ जोड ] a rága második, az ālāpot követő tétele, ritmikus lüktetés és egyre növekvő tempó jellemzi
kathak
[ कथक ] bonyolult lábjátékot (a lábat mintegy ritmushangszerként) használó, néhol történetet mesélõ, észak-indiai tánc. vö: katha – ‘mesélni’
khālī
[ खाली ] a tála második legfontosabb pontja, az ‘üres’, vagyis hangsúlytalan ütemrész kezdete, jele a felfordított tenyér
khyāl
[ ख़्याल – hindi, خیال – urdu ] a hindusztáni klasszikus zene egyik legfontosabb, gazdag díszítésű, éneklési stílusa, melyet valószínűleg a török származású szúfi, Amir Khusro (1253-1325) alkotott meg, a perzsa (qaul, qawwali) és a korabeli indiai zene (dhrupad) elemeinek felhasználásával
khyāliya
[ ख़्यालीय ] khyāl énekes
komal
[ कोमल ] a természetes hang fél hanggal való leszállítása, jele a hang betűjele alá húzott vonal: R, G, D, N
madhya
közepes (tempójelölés)
manjhā
[ मांझा ] a kompozíció második sora, mely a rága fő hangtartományától lejjebb szólal meg
matra
metrikus egység, ütem
mīnd
meend
[ मींड ] hangok közti hajlítás, mely a rága érzelmi töltetének egyik legfontosabb hordozója
mohrā
[ मोहरा ] az ālāp egységeit elválasztó rövid dallampattern
mukhdā
[ मुखड़ा ] ‘arc’ A kompozíció arca, a sthay, azaz a kompozíció első sorának az a része, amely a sam előtt található. Ez segíti a kísérőzenészt, hogy felismerje, hogy milyen tálában játszik a szólista, illetve az adott tála-körön belül hol van a legfontosabb hangsúly, azaz a sam.
qawwali
[ قوٌالی – urdu, क़वाली – hindi ] szúfi vallásos ének, melynek célja a muzulmán vallás tanainak terjesztése, a hit elmélyítése, végső soron pedig az Allahhal való egység átélésének megtapasztalása
pandit
[ पण्डित ] a hinduknál a megbecsült, tanult ember titulusa, a zenében annak a mesternek a megnevezése, akinek már tanítványa is elismert előadóművész, hiszen a tradíció szempontjából az a fontos, hogy ki segíti a hagyomány fennmaradását és nem az, hogy ki milyen egyedi megvalósítási szintre jutott.
rága
rāg [ राग – hindi ], rāga [ रागः – szanszkrit ] az indiai klasszikus zene előadási formája, egyre bonyolultabb szabályrendszerben való improvizáció jellemzi, minden egyes rágának saját, a többi rágától különböző karaktere van
rasa
[ रस ] ‘íz’ – a rága érzelmi töltése
sam
[ सम ] a tála hangsúlypontja, mely általában a tála kezdőpontja is, jele a csattanó tenyér
sampūrna
[ संपूर्ण ] hét hangból álló hangsor, a három jāti egyike
samvādī
[ संमवादी ] a rága második legfontosabb hangja, a “miniszter”, mely a vādī után leggyakrabban szólal meg
saptaka
oktáv; hét alaphangja: shadya, rishaba, gāndhārva, madhya, panchama, dhaivata, nishāda (S, R, G, M, P, D, N)
shādava
[ षाडव ] hat hangból álló hangsor, a három jāti egyike
shruti
a legkisebb hallható hangköz, amely jellemzően a díszítések (nd stb.) által nyer igazi jelentést, és amely által a rága valamely főhangja teljesen egyedi módon szólal meg. Az indiai zenében egy oktávon belül 22 shruti-t különböztetünk meg.
shuddha
az oktáv hét módosítatlan alaphangjának jelzője (shuddha rishaba, stb.)
sthay
[ स्थाई ]a kompozíció első sora, amely a kompozíció fő dallama. Ugyanez a dallam kíséri a tablaszólókat. Általában ez az a dallam, amit könnyen fel lehet ismerni és ez által könnyen beazonosítható maga a rága is.
tála
tāl [ ताल – hindi ], tāla [ तालः – szanszkrit ] ‘taps’ – ritmusciklus, mely minimum 3 maximum 108 ütem hosszúságú
tān
[ तान ] a gat tételben, a bandish megszólalásai között hallható melodikus figura, ha az indiai klasszikus zene zenei nyelv, akkor a tān benne a “mondat”.
tappa
a punjabi muzulmán tevehajcsárok népdalaiból eredeztetett, gyors, határozott ritmusú, nagyon gazdagon díszített vokális és hangszeres előadási stílus
thāt
[ ठाट ] osztályozási rendszer, melynek alapja a rága besorolása a 10 thāt, vagyis a 10 alaphangsor valamelyikéhez, ezek: bilawāl, khamaj, kafi, bhairav, asawari, bhairavi, kalyan, marwa, purvi, todi (Vishnu Nārayān Bhātkhande (1860-1936) Hindustani Sangeet Paddhati Kramik Pustak Mālikā című, 1939-ben megjelent 6 kötetes műve alapján)
thumri
[ ठुमरी ] a rága előadási rendszerénél szabadabb, a 19. században létrejött romantikus stílusú, ún. “könnyű”, vagy rövid előadási forma, melynek szövege minden esetben Krisna életének romantikus epizódjairól szól
tihāi
[ तिहाई ] olyan, háromszor ismétlődő frázis, melynek utolsó hangja – általában – samra, vagyis a tála elsõ ütemére, érkezik meg – az indiai klasszikus zene egyik legjellegzetesebb eleme
ustad
a guru urdu nyelvű, leginkább a muzulmánok által használt megfelelője, általánosságban a megbecsült, tanult ember titulusa
vādī
[ वादी ] a rága legfontosabb hangja, az “uralkodó”, mely minden más, a rágában megtalálható hangnál gyakrabban szólal meg
vilambit
[ विलमबित ] lassú (tempójelölés)