rāga [ रागः – szanszkrit], rāg [राग – hindi ]

A rága az indiai klasszikus zene előadási műfaja.

A rága nem egy zenemű, hanem egy előadási rendszer . Ez a rendszer teljességében nem leírható, mégis megérthető, megtanulható. Ami leírható belőle,
az a rága bizonyos tulajdonsága, illetve jellegzetessége. Ezek a leírások segíthetnek megérteni az indiai zenei gondolkodást, ami alapvetően különbözik az európai zenei gondolkodásmódtól.

A rágák leírása három részre osztható:

1.
történelmi áttekintés

A rága élettörténete, vagyis születése, fejlődése, egészen mai formájának kialakulásáig.

2.
a rága jellemzői

emelkedő és ereszkedő hangsor

A rága egyik legfontosabb eleme a kötött hangsor. Ez biztosítja, a megfelelő időzítés és a hangsúlyok segítségével, hogy a rága érzelmi világa állandó maradjon.

Indiában a szolmizációhoz abszolút skálát használnak, vagyis a módosított hangok nem kapnak más nevet, ellenben leíráskor a hang jelölése módosul. A nyomtatásban leggyakrabban használt jelölés:

S
R
R
G
G
M
M’
P
D
D
N
N

A rágák leírásánál a módosított hangokat, az internet adta lehetőségek miatt néhol nem a hagyományos aláhúzás: R, G, D, N, illetve fölhúzás: hanem a kis- és nagybetűk használata jelzi. Vagyis egy kromatikus skála a következőképp néz ki ekkor:

S
r
R
g
G
m
M
P
d
D
n
N

Az indiai szolmizációs rendszer hangjai a bilawal that, azaz az európai dúr skálának megfelelően:

Sa Re Ga ma Pa Dha Ni Ṡa

egyszerűsített leírásban:

S R G m P D N S’

Az indiai zenei rendszer leírásában és előadásában is a legfontosabb hangszert, vagyis az emberi énekhangot követi. Az emberi hang terjedelemének megfelelően, 3 fő-oktávot különböztetünk meg. Ez a rága előadásának hangterjedelme. Ezért a hang betűjele mellett – szükség esetén – oktávjel található. Például:

S, mély oktávú Sa
magas oktávú Sa

vadi-samvadi

A rága hangsorának súlypontjai, amelyek ugyancsak a rága érzelmeinek pontos kifejezését szolgálják.

idő

Az indiai klasszikus zene nem fiatal zene, így olyan finomságokra is jutott idõ, hogy kitapasztalják, hogy melyik rága, milyen időpontban fejti ki a legerősebb hatást a hallgatóra. Ebből következik az a rendszer, amely a rágákat valamely időhöz köti. Ez lehet:

napszak – hajnal (pl.: Bhairavi), éjfél (Darbari Kanada), délelőtt, délután, napfelkelte előtt stb.
évszak – tavasz (Basant), esős (Miyan ki Malhar), stb.

Az 1950-es években még a Karnatikus (dél-indiai) zenére is jellemző volt ez az időhöz kötöttség. Mára azonban Dél-Indiában teljesen megszűnt ez a gyakorlat, vagyis napjainkban, a játékidő szerinti beosztás már csak a hindusztáni (észak-indiai) zenére jellemző.

rasa/bhava

A rága konkrét érzelmek kifejezéséről szól. Ezek az érzések (rasa) mindig a rájuk jellemző módon nyilvánulnak meg (bhava), ahogy például a szomorúság például együtt jár a könnyekkel. Az indiai gondolkodás szerint kilenc alapvető emberi érzelem van: Ezért kapta a rendszer a navarasa (szanszkrit), vagy navras (hindi) – ‘kilenc érzet’ nevet:

shringara – erotikus
hasya – komikus
karuna – patetikus
rudra – dühös
vira – hõsies
bhayanaka – félelemmel teli
bibhatsa – gyűlölködő
adbhuta – csodálkozó
shanta – békés

Melyekhez az utóbbi évezredben már a bhakti, vagyis a vallásos érzületet is hozzáveszik.

3.
a rága besorolása

A rágákat sokan, sokféleképp próbálták osztályozni, besorolni. A besorolási rendszerek a legtöbb rágára (komplexitása miatt) nem alkalmazhatók, ugyanakkor segítségükkel
mégis könnyebb elboldogulni az indiai hangrendszerben, illetve a zeneirodalomban. Ezért két osztályozási rendszert is bemutatok a tárgyalt rágák esetében, melyek a további kutatás kiindulópontjai is lehetnek. Ezek: jati, vagyis a hangsor hossza szerinti besorolás, illetve a that, vagyis a 10 alaphangsorhoz való besorolás.

A fentiek alapján könnyebben megérthető ez a táblázat, amely a rágák leírásánál is megtalálható:

 

emelkedő hangsor:
a rága emelkedő hangsora
az adott rágánál egy ilyen ikonra
kattintva meg is hallgatható:
play
ereszkedő hangsor:
a rága ereszkedő hangsora
vadi:
a rága uralkodó hangja, vagyis a rága előadásának legfontosabb és ugyanakkor leggyakrabban hallható hangja
samvadi:
a rága második legfontosabb hangja
idõ:
a rága megfelelő játékideje
jellemző frázis :
a rága érzelmének kifejezése elsősorban időzítés és hangsúlyozás kérdése. A jellemző frázisról nemcsak a rága ismerhető fel, de annak érzelmi világa is könnyen beazonosítható.
rasa:
‘íz’ – a rága érzete
jati:
osztályozási rendszer: a rága besorolása az emelkedő és ereszkedő hangsor hosszának megfelelően:
sampurna – hét hangból álló,
shadava – hat hangból álló,
audava – öt hangból álló.
Pl.: sampurna-shadava, az emelkedõ hangsor hét, míg az ereszkedő hat hangból áll.
that:
osztályozási rendszer, melynek alapja a rága besorolása a 10 that, vagyis a 10 alaphangsor valamelyikéhez, ezek: bilawal, khamaj, kafi, bhairav, asawari, bhairavi, kalyan, marwa, purvi, todi (Vishnu Narayan Bhatkhande (1860-1936) Hindustani Sangeet
Paddhati Kramik Pustak Malika
című, 1939-ben megjelent 6 kötetes műve alapján)
hasonló rága:
hasonló rága

A rága érzelmi és egyéb, szavakkal nehezen megfogalmazható jellemzőit bemutató festmény, az úgynevezett ragamala. Pl. így foglalható képbe a Rága Varali:

ragamala-varali