rāga [ रागः – szanszkrit], rāg [राग – hindi ]
A rága az indiai klasszikus zene előadási műfaja.
A rága nem egy zenemű, hanem egy előadási rendszer . Ez a rendszer teljességében nem leírható, mégis megérthető, megtanulható. Ami leírható belőle,
az a rága bizonyos tulajdonsága, illetve jellegzetessége. Ezek a leírások segíthetnek megérteni az indiai zenei gondolkodást, ami alapvetően különbözik az európai zenei gondolkodásmódtól.
A rágák leírása három részre osztható:
|
1.
történelmi áttekintés |
A rága élettörténete, vagyis születése, fejlődése, egészen mai formájának kialakulásáig.
|
2.
a rága jellemzői |
emelkedő és ereszkedő hangsor
A rága egyik legfontosabb eleme a kötött hangsor. Ez biztosítja, a megfelelő időzítés és a hangsúlyok segítségével, hogy a rága érzelmi világa állandó maradjon.
Indiában a szolmizációhoz abszolút skálát használnak, vagyis a módosított hangok nem kapnak más nevet, ellenben leíráskor a hang jelölése módosul. A nyomtatásban leggyakrabban használt jelölés:
|
S
|
R
|
R
|
G
|
G
|
M
|
M’
|
P
|
D
|
D
|
N
|
N
|
Ṡ
|
A rágák leírásánál a módosított hangokat, az internet adta lehetőségek miatt néhol nem a hagyományos aláhúzás: R, G, D, N, illetve fölhúzás: hanem a kis- és nagybetűk használata jelzi. Vagyis egy kromatikus skála a következőképp néz ki ekkor:
|
S
|
r
|
R
|
g
|
G
|
m
|
M
|
P
|
d
|
D
|
n
|
N
|
Ṡ
|
Az indiai szolmizációs rendszer hangjai a bilawal that, azaz az európai dúr skálának megfelelően:
| Sa | Re | Ga | ma | Pa | Dha | Ni | Ṡa |
egyszerűsített leírásban:
S R G m P D N S’
Az indiai zenei rendszer leírásában és előadásában is a legfontosabb hangszert, vagyis az emberi énekhangot követi. Az emberi hang terjedelemének megfelelően, 3 fő-oktávot különböztetünk meg. Ez a rága előadásának hangterjedelme. Ezért a hang betűjele mellett – szükség esetén – oktávjel található. Például:
| S, | mély oktávú Sa |
| Ṡ | magas oktávú Sa |
vadi-samvadi
A rága hangsorának súlypontjai, amelyek ugyancsak a rága érzelmeinek pontos kifejezését szolgálják.
idő
Az indiai klasszikus zene nem fiatal zene, így olyan finomságokra is jutott idõ, hogy kitapasztalják, hogy melyik rága, milyen időpontban fejti ki a legerősebb hatást a hallgatóra. Ebből következik az a rendszer, amely a rágákat valamely időhöz köti. Ez lehet:
napszak – hajnal (pl.: Bhairavi), éjfél (Darbari Kanada), délelőtt, délután, napfelkelte előtt stb.
évszak – tavasz (Basant), esős (Miyan ki Malhar), stb.
Az 1950-es években még a Karnatikus (dél-indiai) zenére is jellemző volt ez az időhöz kötöttség. Mára azonban Dél-Indiában teljesen megszűnt ez a gyakorlat, vagyis napjainkban, a játékidő szerinti beosztás már csak a hindusztáni (észak-indiai) zenére jellemző.
rasa/bhava
A rága konkrét érzelmek kifejezéséről szól. Ezek az érzések (rasa) mindig a rájuk jellemző módon nyilvánulnak meg (bhava), ahogy például a szomorúság például együtt jár a könnyekkel. Az indiai gondolkodás szerint kilenc alapvető emberi érzelem van: Ezért kapta a rendszer a navarasa (szanszkrit), vagy navras (hindi) – ‘kilenc érzet’ nevet:
shringara – erotikus
hasya – komikus
karuna – patetikus
rudra – dühös
vira – hõsies
bhayanaka – félelemmel teli
bibhatsa – gyűlölködő
adbhuta – csodálkozó
shanta – békés
Melyekhez az utóbbi évezredben már a bhakti, vagyis a vallásos érzületet is hozzáveszik.
|
3.
a rága besorolása |
A rágákat sokan, sokféleképp próbálták osztályozni, besorolni. A besorolási rendszerek a legtöbb rágára (komplexitása miatt) nem alkalmazhatók, ugyanakkor segítségükkel
mégis könnyebb elboldogulni az indiai hangrendszerben, illetve a zeneirodalomban. Ezért két osztályozási rendszert is bemutatok a tárgyalt rágák esetében, melyek a további kutatás kiindulópontjai is lehetnek. Ezek: jati, vagyis a hangsor hossza szerinti besorolás, illetve a that, vagyis a 10 alaphangsorhoz való besorolás.
A fentiek alapján könnyebben megérthető ez a táblázat, amely a rágák leírásánál is megtalálható:
|
emelkedő hangsor:
|
a rága emelkedő hangsora |
az adott rágánál egy ilyen ikonra
kattintva meg is hallgatható: |
 |
|
ereszkedő hangsor:
|
a rága ereszkedő hangsora | ||
|
vadi:
|
a rága uralkodó hangja, vagyis a rága előadásának legfontosabb és ugyanakkor leggyakrabban hallható hangja | ||
|
samvadi:
|
a rága második legfontosabb hangja | ||
|
idõ:
|
a rága megfelelő játékideje | ||
|
jellemző frázis :
|
a rága érzelmének kifejezése elsősorban időzítés és hangsúlyozás kérdése. A jellemző frázisról nemcsak a rága ismerhető fel, de annak érzelmi világa is könnyen beazonosítható. | ||
|
rasa:
|
‘íz’ – a rága érzete | ||
|
jati:
|
osztályozási rendszer: a rága besorolása az emelkedő és ereszkedő hangsor hosszának megfelelően: sampurna – hét hangból álló, shadava – hat hangból álló, audava – öt hangból álló. Pl.: sampurna-shadava, az emelkedõ hangsor hét, míg az ereszkedő hat hangból áll. |
||
|
that:
|
osztályozási rendszer, melynek alapja a rága besorolása a 10 that, vagyis a 10 alaphangsor valamelyikéhez, ezek: bilawal, khamaj, kafi, bhairav, asawari, bhairavi, kalyan, marwa, purvi, todi (Vishnu Narayan Bhatkhande (1860-1936) Hindustani Sangeet Paddhati Kramik Pustak Malika című, 1939-ben megjelent 6 kötetes műve alapján) |
||
|
hasonló rága:
|
hasonló rága | ||
A rága érzelmi és egyéb, szavakkal nehezen megfogalmazható jellemzőit bemutató festmény, az úgynevezett ragamala. Pl. így foglalható képbe a Rága Varali:
