Évszázadokon át a Bhairav volt az egyik legfontosabb és legkedveltebb rága. Változásaiban jól nyomon követhető a rágák rendszerének, a stíluselemeinek változása. Ősi formájában pentaton rága volt, melyből a Re és a Pa is hiányzott, ugyanakkor a Dha volt a legfontosabb hangja.
Bhairav Síva egyik neve, ezért sokan úgy tartják, hogy a rága hangulatára a rémület és a rettenet jellemző, ugyanakkora béke kezdete és a hit ébredése is jellemző rá, igaz kicsiny szomorúsággal.
Bár emelkedő hangsorában mind a hét hang megtalálható, sokszor lehet hallani olyan kifejtést, amelyben elhagyják a Re és a Pa hangokat. Ugyanakkor a Sa, Ga, Ma és Pa erős hangsúlyt kapnak. A Bhairav jellegét a Dha és Re hangokon való oszcilláció, valamint a GmG\R~ S frázis adja.
Gauri és Kalingda rágák hasonló hangkészlettel rendelkeznek. Ugyanakkor a Kalingda nagyon élénk rága, melyben sem a Re, sem a Dha hangon nincs oszcilláció. A Rága Ramkali ugyancsak hasonló karakterű, ugyanakkor tivra Ma-ja és a Ni hangon való időzés egész más hangulatot kölcsönöz neki.