szerkesztve megjelent: Instrument Magazin Vi/5.
Az interjú 2004. március 22-én, Delhiben készült, ahol Pandit Vinode Pathak az All India Radio “Top Grade” zenésze, aki olyan nagyszerű előadók kíséretében játszott már, mint Ustad Ali Akbar Khan, Ustad Amjad Ali Khan, Pt. Bhimsen Joshi, Pt. Rajeev Janardan, Smt. Kishori Amonkar, Pt. Jasraj, Pt. Debu Chaudhuri, vagy a kathak táncos Pt. Birju Maharaj. Mellesleg Vinode Pathak egy kiváló magyar tablajátékos, Mótyán Tibor mestere.
itt meghallgatható az interjú angolul:
|
Mi az első zenei emléke?
Az első dolog, amire emlékszem, a Gurummal való találkozás, a ganda bandhan (“a csomó megkötése” – a mester és tanítvány viszony felszentelésének rítusa). Ez nagyon kedvezően alakult. Milyen gyönyörű nap volt! Én még nagyon kicsi voltam, alig három és fél éves, mégis jól emlékszem arra a különösen jó érzésre, amikor feltettem a virágfüzért a Gurum nyakába. Guruji suta-t kötött a csuklómra, apám pedig néhány dhoti-t (hagyományos indiai nadrágszerűség) és ruhákat adott a Gurumnak, meg valami pénzt is. Persze, azt nem tudom, mennyi pénzt adott, hiszen akkor még tényleg nagyon kicsi voltam. Aztán a mesterem így szólt: Mutasd, mit tudsz játszani! És akkor játszottam, amit korábban hallás útján megértettem és megtanultam. Tehetséges fiú. Tanítani fogom – mondta. És azon nyomban el is kezdett tanítani.
Jnan Prakash Ghosh |
Ki volt ez a Guruji?
Pandit Jnan Prakash Ghosh. Ő volt az első mesterem. Mennyi ideig tanult Jnan Prakash Ghosh-tól? 22 éves koromig, de 18 éves koromtól már kevesebbet találkoztunk, mert attól kezdve már Ahmad Jaan Tirakwa Khansahib is tanított. Hozzá apám vitt el, akit korábban sokat nyaggattam, hogy Tirakwa Khansahib-tól is akarok tanulni. Tirakwa Khansahib nagyra becsülte apámat, Balaram Pathak-ot, mint zenészt és ezért nagyon örült a látogatásának. Ez ugyanis egyben azt is jelentette egyben, hogy apám is megbecsüli őt. Így hát elfogadott tanítványának. |
Akkoriban ugye Kalkuttában élek?
Igen, Kalkuttában. Kalkuttában születtem és ott is nőttem fel. Mostanság is gyakran megyek Kalkuttába, aminek legalább hatvan különféle nevét ismerem.
Ön zenészcsaládban született. Milyen idős a zenei hagyomány az Ön családjában?
Sajnos csak 14 generációig visszamenőleg tudom a neveket, pedig az én fiam már a 38-ik zenészgenerációhoz tartozik a családban. Vagyis a családnak 700 éves a zenei hagyománya.
Ki volt az első, aki elkezdett zenélni a családból?
Az őseim Nayak Gopal-tól, majd Nayak Gopal után 200 évvel Hari Das Swami-tól is tanultak. Aztán tanultak még Hari Das Swami nagyszerű tanítványától, Venkat Muni Mathak-tól. Én is elmentem vokális zenét tanulni arra a vidékre, ahol ezek a legendás zenészek éltek. De az őseim nemcsak Nayak Gopal-tól, hanem számos más dhrupad énekestől is tanultak, Nayak Gopal elképesztő zenei nagyság volt akkoriban. Ő igazi dhrupadiya (dhrupad stílusú zenész) volt. Ő volt Dev Giri Maharaja udvari zenésze.
Ugyanennek az udvarnak volt Amir Kusro is a zenésze. Mindketten költők is voltak egyben. Fantasztikus élet lehetett abban az udvarházban. Nayak Gopal után Hari Das Swami jött és megalkotta a dhrupad stílust. Rengeteg bandish-a (kompozíciója) volt. Költő volt és a költeményeit énekelte meg dhrupad stílusban.
Miyan Tansen és Hari Das Swami |
Az emberek, akik Tansen nevét (Miyan Tansen a kultúrát pártoló mogul uralkodó, Akbar udvarának volt vezető zenésze volt 1589-ben bekövetkezett haláláig) és Tansen zenéjét hallják, el tudják képzelni, milyen muzsikus volt Hari Das Swami. Ahogy már mondtam, a családom tanult Hari Das Swami-tól és közvetlen tanítványától Venkat Muni Mathak-tól is. Ő Andhra Pradesh-ben élt, a családom pedig 30 évre odaköltözött, hogy tanulhasson tőle.
Az ott élt ősömnek unokája is nagyszerű zenész volt. Őt úgy hívták: Gana Ranghaji. Ő nemcsak kitűnő zenész és költő volt, hanem szent is. Hihetetlen mennyiségű kompozíció maradt utána, amiket csak a Mallick családon belül tanítanak. Gyönyörű és ritka kompozíciók ezek. Az én családomnak is komponált néhány bandish-t, Összességében több mint 2000 bandish-t szerzett. Hatalmas zenész volt.
Apám nevét ismered a családból (Balaram Pathak). Nagyapámat úgy hivták: Ram Govind Pathak. Ő sokat tanult a bátyjától, Pandit Ganesh Pathakji-tól. Nagyszerű dhrupadiya és rudra-vina a játékos volt. Egy éjjel épp hazafelé tartott egy koncertről, ami akkoriban azt jelentette, hogy éppen lovagolt, hiszen autó és más hasonló jármű még nem volt. Szóval baktatott a lován, hátán a vinával, amikor egy ismeretlen szólította meg az éjszaka közepén: Kérem, álljon meg és játsszon nekem egy kicsit, nagyon szeretném hallani a vinája hangját. Ő azt felelte: az éjszaka közepén nem játszom. De az csak futott a ló mellett és egyre kérlelte, hogy játsszon. Ő meg megugrott a lóval és hátrahagyta az idegent. Az idegen pedig megátkozta, hogy többé ne játszhasson a hangszerén. Akkor az ősöm megértette, hogy az az idegen maga Siva volt. Reggelre az ujjbegyeiről levált egy kis darab, pont elegendő, hogy ne játszhasson többé. 11 nap múlva pedig azt mondta: nem fogok már soká élni, kérlek égessétek el a vinámat velem, had játsszak odaát is. És így is lett. A találkozás után tizenegy nappal itt hagyta ezt a világot.
Vinode Pathak és Balaram Pathak
Ez mikor történt?
Úgy 150 évvel ezelőtt. Az ő apjától, Batcchu Pathak-tól tanult dhrupadot Munishva Dhayal, a kor egyik jelentős harmóniumjátékosa. Én is jártam a Bihar megyei Gaya-ban apámmal ’74 vagy ’73 táján. Ha jól emlékszem, akkoriban valahogy arra laktunk. Egyszer azt mondja az apám, hogy elmegyünk és megnézzük a Munishva Dhayal-t. Azt kérdeztem, hogy ki az a Munishva Dhayal? Mivel akkoriban erről még fogalmam sem volt. Ő meg azt felelte, hogy egy orvos. Nem lehet egyszerre orvos is meg zenész is – mondtam. Lássuk meg! – felelte az apám. Nekem nem volt kedvem az egészhez, de apám rám parancsolt. Mikor az az orvos meghallotta, hogy Balaram Pathak meglátogatja őt, futva jött elénk, megragadta apámat és elkezdtek bandishokban beszélni. Tansen és Hari Das Swami szerzeményekkel kezdte és vagy 10 bandish-t végigénekelt. Ettől nagyon elérzékenyültem. A lába elé borultam és úgy kérleltem, hogy mondja meg, honnan tudja ezeket a dallamokat? Azt felelte: a nagyapád tanítványa vagyok. Előttem a nagybátyám tanult nagyapádtól, aki 150 éve 40 000 rúpiát adott, hogy elnyerje a mester figyelmét és megkaphassa a gandha bandhan-t. El tudod azt képzelni, mekkora összeg volt ez akkoriban? (Összehasonlításként: száz évvel ezelőtt egy egyszerű munkás havi bére 15 rúpia volt) Majd mutatott egy papírt, amin az állt, hogy Tansen és Hari Das Swami 450-450 bandish-át tanulta meg. Mindezt nagyapádtól tanultam – mondta.
Mindig begőzölök, ha arra gondolok, hogy azok az emberek milyen zenészek és micsoda tanítványok voltak. Micsoda nagyszerű mester az, aki ilyesmiket tanít meg a tanítványainak. Biztosan érted, mire gondolok. A dédnagyapám volt Batcchu Pathak, apám Balaram Pathak. Az ő apját úgy hívták: Rangovind Pathak, akinek az apja volt Batcchu Pathak. Az ő apja pedig Dhiranas Pathak akinek apja Kashinath Pathak volt. Most több név nem jut eszembe a családból.
Kinek a zenéje hatott önre a gyermekkorában?
Legelőször is Ahmad Jaan Tirakwa Khansahib és Habibuddin Khan. Mindketten tablajátékosok voltak. Aztán persze Kishan Maharaj. A szitárosok közül apámat és Vilayat Khan-t szerettem. Micsoda fantasztikus zenész volt a nemrég elhunyt Vilayat Khan. Nagyon nagyra becsülöm őt. 100 évente, ha egy Vilayat Khan születik a világban. A stílusa, a zenéje hihetetlen volt. Az énekesek közül Omkarnath Thakur-t és Bade Ghulam Ali Khansahib-ot szerettem, de a koncerteken mindig elvarázsolt Kumar Gandharva is. Ő is fantasztikus művész volt. Mindezek muzsikusoknak a zenéjét egyszerűen imádtam. Meg persze Bhimsen Joshi. Ő is kiváló énekes volt. Óh, és Amir Khan. Nagyon szerettem Amir Khan-t is. Ahmad Jaan Tirakwa |
Mesélne az indiai klasszikus zenéről a tabla szemszögéből?
Az ősi időkben, Siva megalkotta a nyelveket damaru segítségével. Ez a damaru egy ütőshangszer, amit Siva mindig a kezében tart. Ezzel a damaru-val eljátszott a 14 szutrát. Azt játszotta: – Pathakji énekli a szutrát -. Ezek a hangzók és szavak a dob hangjából születtek, és ebből lett szanszkrit nyelv, a chanda (vagyis “mérték” mind zenei, mind költői értelemben). És ezekből a hangokból lett a zene is. Aztán mikor sati, az asszony máglyán elégette magát, ahogyan a történet mondja, Siva megvadult és elkezdte őrült táncát, amit úgy hívunk: tandava. Akkor Ganesh törni kezdte a fejét, hogy mivel nyugtathatná meg apját. Megölt egy szörnyet, akit úgy hívtak: Vritta Asura. Aztán ásott egy hatalmas lyukat a földbe és arra feszítette rá a szörnyeteg bőrét. Ez volt az első mridangam, amit maga Ganesh készített. Ebből fakad majd a zene. Figyelj csak! Már a szörnyeteg neve is kreatív, tudományos név: Vritta Asura. Vritta azt jelenti kör, kör alakú, az Asura pedig azt jelenti hang. Érted? A világ minden ütőshangszere alapvetően kör alakú. Ezért volt a szörnyeteg neve, akiből az első dob készült: Vritta Asura.
|
|