Shankar-guitar

Dr. Kamala Shankar előkelő család gyermekeként született a Dél-Indiai Tamil Naduban. Énekesnek tanult, majd később ő lett az Imdad Khani Gharana első gitárművésze és egy új, immár saját iskolává lett hangszer, a shankar-gitár megalkotásának inspirálója.

Az interjú 2005. szeptember 7-én készült Delhiben.

itt meghallgatható az interjú:
play

Tóth Szabolcs: Ön Dél-Indiában született, később vokális zenét kezdett tanulni, most észak Indiában él, ahol hangszeres előadóként lett híres. Ez szép hosszú út volt…

Dr. Kamala Shankar: Tamil Nadu állam Tanjore megyéjében születtem, de csak egy hónapig éltem ott, mivel a család Benáreszbe költözött. Benáreszben nőttem fel, ott jártam iskolába és ott kezdtem el zenét tanulni. Bár a szüleim Tamil Naduból valók, a nagyapám 1920-ban Benáreszbe költözött, vagyis a családom egy ága teljesen hindusztánivá lett. Ezért is beszéljük jobban a hindi nyelvet, mint bármely más indiai dialektust. Édesanyám is dél-indiai, de az iskoláit Bengálban végezte, vagyis ő a tamil és a hindi mellett a banglát (a bengál nyelvet) is beszéli. Ez azt jelenti, hogy a család egésze majd az összes indiai nyelvjárást: a hindit, a banglát, a marathit, a tamilt és a bhojpurit is beszéli.

Apám orvosként dolgozik és a munkája során nagyon sokféle emberrel találkozik és mivel gyakran eljár gyógyítani a falvakba is ő nemcsak az összes nyelvet, de még a helyi nyelvjárásokat is ismeri. Én ebben az atmoszférában nőttem fel és közben lehetőségem volt kitanulni Hindusztán zenéjét is.

Mi a legkorábbi zenei emléke?

Először vokális zenét tanultam. Eleinte az édesanyámtól Shrimati Vijaya Shankartól, aki karnatikus, vagyis dél-indiai bhajanokat tanított nekem. Utána Pandit Amanlal Mishrától tanultam hindusztáni vokális zenét. A zenei főiskolát először énekesként végeztem el, de közben elkezdtem tanulni hindusztáni gitárjátékot a benáreszi Pandit Shivnat Bhattacharyától. Így hát elvégeztem a főiskolát gitár szakon is. Utána Channulal Mishrától tanultam, aki a klasszikus hindusztáni vokális zene mestere. Végül az egyetemi képzést mát gitár szakon fejeztem be. Channulal Mishra volt a témavezetőm, aki gyakran eljött hozzánk, hogy tanítson, vagyis az ő segítségével doktoráltam le.

Az indiai klasszikus zenét, kifinomultsága miatt hagyományosan a guru-shishya-parampara, vagyis a mester-tanítvány-kapcsolatban tanítják. Ön megismerte a klasszikus és a modern egyetemi szintű zenei oktatást is. Hogyan jellemezné a kettő különbségét?

A két rendszer nagyon különböző. Szerencsére mindkettőt kiismerhettem, hisz fiatal koromtól kezdve a guru-shishya-parampara rendszerben tanultam, de aztán rájöttem arra, hogy az embereknek ma már nem csak a zene a fontos, hanem szeretik, ha a zenész a klasszikus képzés mellett papírt is szerez a tudásáról. Szerencsére a Benáresz Hindu Egyetemnek, ahol tanultam, nagyon jó előadóművészeti tanszéke van. A guru-shishya-parampara a szemtől szembeni tanításon alapszik, melyben a Guruji, a mester, folyamatosan figyelemmel kíséri a képességeid és a tehetséged kibontakozását és a lényednek legmegfelelőbb módon tanítja a zenét. Vagyis ez nemcsak szemtől szembeni, de lélektől lélekhez szóló tanítás, amely a rága, mint komplex rendszer átadására épül. Az egyetemen sok diák tanul egyszerre, egy időben, ugyanattól a tanártól, akinek követnie kell az előirt tananyagot. Vagyis itt nem a tanítvány személyes fejlődése, hanem a tananyag pontos átadása áll a középpontban.

Mesélne a hawaii gitár, mint nyugati hangszer történetéről és térhódításáról a hindusztáni zenében?

A hindusztáni klasszikus zenében a gitár úttörője az Allahabadban született Nalin Majumdar volt, aki Baba Allauddin Khan tanítványa volt. Baba rengeteg hangszeren játszott és sok új hangszer játékmódját is kikísérletezte. De hiába tanult Nalin Majumdar a kor egyik legkitűnőbb mesterétől, Baba Alluddin Khantól, majd annak fiától Ali Akbar Khantól, ha az emberek nem voltak felkészülve egy új, nyugati hangszer befogadására. A mesteremtől hallottam, hogy az 50-es, évek elején rendszeresen paradicsommal dobálták meg Nalin Majumdart, ha gitárjával megjelent a színpadon. Nalin Majumdar egyik tanítványa Shivnat Bhattacharya később országszerte bemutatókat és előadásokat tartott a gitárról. Bár ő maga nem lett sikeres előadó, sok tanítványa ma is szerepel színpadon.

Végül a gujarati Ahmadabadból származó Pandit Brijbushan Kabra volt az, aki 1960-ban gitárművészként a legfelsőbb besorolást kapta az All India Radioban. Ezzel pedig hivatalosan is elfogadottá lett az új hindusztáni hangszer. ő nagyon híres művésszé lett, aki nemcsak nevet szerzett magának az újat nehezen befogadó indiai zenei tradícióban, de számos újítással is segítette a gitár megkedveltetését. A korábban 6 húros hawaii gitárra, ún. chikari, vagyis kontrahúrokat tett, majd az indiai húros hangszerekre jellemző felhanggazdagságot biztosító rezonánshúrokat épített a hangszerébe. Pandit Brijbushan Kabra

Pandit Brijbushan Kabra

A később világhírűvé lett Pandit Vishwa Mohan Bhatt is Brijbushan Kabra tanítványaként kezdte.

Mi a különbség a hindusztáni zenében jelenleg használt különféle gitártípusok között?

Elsőként ugye a Brijbushan Kabra-féle gitár, aminek 4 fő húrja, 3 chikari húrja és 12 rezonánshúrja van. Vishwa Mohan Bhatt többféle gitárt is használ, melyeknek különféle neveket adott, mint Mohan Vina stb. Ezeknek is 4 fő húrja, 3-4 chikari húrja.és 12-14 rezonánshúrja van. És van az általam is használt shankar-gitár, ami sok mindenben más, mint az előbb említettek. Míg mások a furnérlemezből készülő nyugati gitártestet fejlesztették tovább, addig a shankar-gitár egy új koncepción alapszik. A shankar-gitár teste ugyanabból a fából készül, mint az indiai húros hangszerek a szitár, vagy a sarod. Ez egy különleges csengésű, ugyanakkor nagyon erős cédrusfajta, melyet úgy hívunk: tun. A shankar-gitár egyetlen fából van kifaragva, de úgy, hogy a test és a nyak, de még a kulcsokat tartó fej is egyetlen hatalmas rezonáns üreggé lesz. A másik nagy különbség, hogy a shankar-gitáron nincs hangnyílás, mint a nyugati hangszereken, ettől még jobban idomul a hindusztáni hangszerek nazális világához.


a shankar-gitár

itt meghallgatható dr. Kamala Shankar koncertje (Tilos Rádió) shankar-gitáron:
play
a hindusztáni zene alapvető elemei (mínd, gamak) a shankar-gitáron:
play

Persze minden érdem a hangszerek készítőié. Delhiben Bishan Dass Sharma csinál nagyon jó gitárokat. ő számos nagyszerű zenésznek csinált hangszert, mint Ravi Shankar, vagy a nemrég elhunyt Vilayat Khan, Aztán Kalkuttában, ami az indiai gitár egyik fő városa, kitűnő hangszereket készít Bhavashindu Bhiswas.

Természetesen ennél sokkal több gitárfajta és hangszerkészítő van az országban, vagyis csak a főbb vonulatokról meséltem.

A shankar-gitár önről kapta a nevét?

Oh, dehogy!. A shankar-gitár az otthonom, Benáresz város istenéről, Siváról lett elnevezve, akinek a Shankar az egyik neve, hisz az indiai isteneknek nagyon sok nevük van. Hívják öt még Natrajnak, Maheshnek is. A mi Istenünknek három arca van: Brahma a világ és az ember teremtője, Visnu a fenntartó, Siva pedig a halál pillanatában jön az emberért. Ennek a három erőnek egyensúlyban kell lennie a világban és az ember lelkében egyaránt.

Vagyis a Pusztító nem valami negatív lény.

Siva a pusztító istenség nem negatív aspektus, hiszen a rossz dolgoknak valahogy el kell tűnniük a világból, különben felborulna a világ egyensúlya, illetve nem lehetne sikeres az ember élete. Ráadásul mi úgy tartjuk, hogy minden istenség közül a legvajszívűbb és a legártatlanabb Siva. Aki hozzá könyörög, aki neki áldoz, az éri el leghamarabb, amit szeretne.

Hogy lett profi zenésszé?

14 éves koromban kezdtem koncertezni egy hathúros gitárral, amit tabla és tanpura kísért. Akkoriban még nem rágát, hanem főleg népi dallamokat és más könnyed dalocskát játszottam az erősítőre kötött gitárral.

Egy-két évre rá azonban már elkezdtem rágákat, leginkább a Bageshri, Yaman és Todi rágákat játszani a színpadon.

Tényleg, mik a kedvenc rágái?

Az egyik örök kedvencem a Yaman, aztán a Bageshri és a Jhinjhoti.

Száz meg száz rága közül miért pont ezeket szereti?

A Rága Yaman nagyon kellemes a szívnek és a fülnek egyaránt. Akármikor játszom Yamant, mindig az Isten közelében érzem magam, mert ez egy nagyon spirituális rága. A Bageshri egyik fő hangja a kis terc és minden rága, ami valamelyik terc hangon alapszik, nagyon szelíd és nyugalmas. Vagyis amikor terc alapú rágát játszom, akkor a dhyanába, egy meditatív állapotba kerülök, és azt az érzést nagyon szeretem.

És a Jhinjhoti?

A Jhinjhoti sok érzelem keveréke. Néha kifejezetten huncut, néha meditatív és néha egészen agresszív is tud lenni. Emiatt a sokarcúsága miatt szeretjük játszani, ha duóban, vagy trióban zenélünk. Persze soha nincs előre eldöntve, hogy a színpadon mit fogunk játszani. Mindig idomulunk a hely hangulatához, az emberek pillanatnyi érzéséhez.

Számos jugalbandi (egy különleges duó formája a hindusztáni zenének, amelyben két szólista egyszerre játssza ugyanazt a rágát) koncertet adott már Pandit Rajeev Janardannal, aki az ön férje. Mitől tud az önök duója egyszerre erőteljes lenni és érzékenynek maradni?

Mert, Isten kegyelméből, a férjem, Pandit Rajeev Janardan és én egyformán gondolkozunk. Vagyis bármit gondolunk, bármit teszünk és az, ahogyan az életet éljük, az nagyon hasonló. Eleinte fura is volt, hogy mennyi mindenről gondolkozunk egyformán. Amikor zenélünk, akkor a zene a gondolatainkon és a szívünkön árad keresztül és ezért egy koncerten nagyon kiütközik a hasonlóságunk. Soha nem akartunk felülkerekedni a másikon és ezért soha nem volt, hogy az egyikünk erőteljesebben lett volna jelen a másiknál a színpadon. Ez egyfajta adottság, amit Istennek köszönhetünk és amivel szolgálni tudjuk a zenét.


jugalbandi: Pundlik Bhagwat, Rajeev Janardan és Dr. Kamala Shankar

Ön lett az Imdad Khani Gharana első gitárművésze. Ez azt is jelenti, hogy lett egy új mestere.

Benáreszben csupa énekestől tanultam a zenét, vagyis nagyon erős vokális hátterem volt, amivel képes voltam az emberi hang sajátosságait megjeleníteni a gitáron. Az Imdad Khani Gharana, amihez Rajeev Janardan is tartozik, szintén az énektechnikán alapszik. Ezért is hívják úgy ezt a stílust, hogy gayaki ang, vagyis “éneklés-szerű”. A házasságom után lehetőségem volt találkozni Guru Bimalendu Mukherjee-vel, aki Rajeevot tanítja a hagyományos guru-shishya-parampara rendszerben. Miután meghallgatta a gitárjátékomat megkérdeztem, hogy elfogadna-e tanítványának. ő pedig igent mondott és azóta is tanulok tőle, ami elég könnyen megy, hisz az alapelv, vagyis az emberi énekhang technikájának hangszeren való megszólaltatása, ugyanaz, mint amit korábban gyakoroltam.

Azt mondta, hogy nagyon szereti a népzenét. Megpróbálná elmagyarázni, hogy a különböző hindusztáni régióknak mitől olyan különböző a zenéje?

Természetesen más a zenéje a sivatagos Rádzsaszthánnak, vagy a hegyekben lévő Kashmirnak. De az ugyancsak hegyek között lévő Nainitalnak szintén más a muzsikája. Ez utóbbit például pahadinak hívják, amiben a pahad azt jelenti, hogy hegy. Vagyis a Rága Pahadi innen kapta a nevét. A Rága Mand a Rádzsasztháni népzenéből került át a klasszikus darabok közé. A Bhatiyali pedig Bengálból származik.

Mindegyik régiónak megvan a sajátossága. Amikor ezek a rágák szólalnak meg a közönség érezheti a rága otthonának hangulatát. Mikor a Rága Mand szól, megjelennek előttünk a rádzsasztháni férfiak turbánnal a fejükön és a rádzsasztháni asszonyok, akiknek a karja a csuklótól könyékig karkötőkkel teli, ahogy mindnyájan körülállják a chulát, ami egy egész falut kiszolgáló hatalmas tűzhely. Miközben száz meg száz lepényt sütnek rajta, a tűzhely körött énekelve, táncolva tisztelegnek az istenek előtt.

Mikor a Bhatiyali dhun szól, akkor megjelennek a dhotis (bengál nadrágszerűség) férfiak, amint ektárával (egyhúros hangszer) a kezükben énekelve imádkoznak. Nagyon sok olyan zenénk is van, ami nem helyhez, hanem időszakhoz köthető. A holi a tavasz eljöveteléről, a színek fesztiváljának hangulatáról szól, A chaiti azt az áprilisi érzést fejti ki, hogy vége van a hideg évszaknak és jön a nyár. A khajri mutatja, hogy a monszun közeledik. De a khajrinak is nagyon sok formája van, hiszen minden területen másként várják az emberek az esős évszak eljövetelét. Aztán van még a thumri, ami szintén a klasszikus zenén belüli könnyebb műfajok közé tartozik. Ez mindig Rada és Krisna kapcsolatáról szól és ettől nagyon jó érzetű muzsika, hiszen ők ketten mást sem csináltak, csak szerelmesen játszadoztak.

Ön sokszor tart hangszeres bemutatókat középiskolák és egyetemek diákjainak. Úgy érzi, hogy van jövője az indiai klasszikus zenének a fiatalok között?

Igen. Szerintem biztos jövője van az indiai klasszikus zenének, hiszen bárhol tartottam hangszeres bemutatót a diákok nagy örömmel fogadták. Persze a médiának jobban oda kéne figyelni erre a területre. Jó, hogy van Music Television, de el tudnék képzelni egy olyan tévécsatornát is, ami csak klasszikus zenét sugárzik. Ez biztos jót tenne a zene megbecsülésének és esélyt adhatna még többeknek, hogy felismerjék ennek a zenének a szépségét.

Ön háziasszony és koncertező, profi zenész is egyben. Hogy jut a ház körüli teendők mellett ideje gyakorolni?

Szerencsére nem csak rám, hárul ez a feladat. Rajeev mindenből egyenlően kiveszi a részét. Kitűnő szakács és minden mást is szívesen csinál és így marad elég időnk, hogy együtt gyakoroljunk.

A nevével kapcsolatban is lenne egy kérdésem. Ön rokona a szintén benáreszi Ravi Shankarnak?

Nem. A nevem az apámtól kaptam, aki Benáresz híres orvosa. Mikor megházasodtam Rajeev azt mondta, hogy inkább tartsam meg az apám nevét, hiszen így ismernek az emberek.

Miért vált híressé az édesapja Benáreszben?

Apámnak 45 év praxisa van a háta mögött, vagyis ő a legrégebbi orvos Benáreszben, ahol sok nagyszerű zenész él, mint például Bismillah Khan, Girija Devi, Rajan és Sajan Mishra, vagy Kishan Maharaj.

Az apám amúgy jó barátja Ravijinak, akinek szintén Benáresz a szülővárosa. Mikor Raviji olyan 1976 táján elindította a RIMPA (Ravi Shankar Institut of Music and Performing Arts) programját, Bhimsen Joshi és a kor más kiváló muzsikusa jött Benáreszbe, hogy fellépjen a RIMPA Intézetben. Apám pedig sok zenésznek adott szállást, mert elég nagy házunk a város szívében. A másik, ami összeköti őket, hogy apám dél-indiai és Raviji szintén közel áll a déliekhez, hiszen a felesége is déli.

Van-e valami, amit nem kérdeztem meg, de el szeretne mondani?

Az egész életünk a zenéről szól. Elsősorban az Istennek játszunk, de mindig szeretettel látunk bárkit, aki meghallgatni, tanulni, vagy csak érteni akarja ezt a zenét.